Napsütéses november

2. túra: OKT 13. szakasz (Piliscsaba -> Hűvösvölgy)

Ugyanazzal a vonattal mentünk (Fati, Janó, ZSaD és én) Piliscsabáig, mint a legutóbb Dorogig. A pecséttel most nem kellett foglalkoznunk, hiszen két hete már megoldottuk. Szépen sütött a nap, de még egy kicsit hűvös volt az idő, mikor 8:30-kor elindultunk a hosszúnak ígérkező túránknak. Lesz még ennél hosszabb is, de azokra akkor megyünk majd, ha nem megy le a nap fél öt felé.

Még nem hullott le az összes levél a fákról, így nem csak a talaj, hanem a fák is az ősz színeiben pompáztak. Az erdő ilyenkor nagyon szép. Utunk a lakot területet elhagyva a csendes Kőris-völgyben haladt. Sikerült egy 150 méteres kitérőt is összehoznunk, mivel az egyik elágazásnál mindannyian lencsén keresztül nézelődtünk (volt aki fotózott, volt aki szemüvegén keresztül nézelődött), és így eltévesztettük a helyes utat. Segítségünkre volt technika, aminek köszönhetően hamar visszataláltunk a kék jelzésre.

Az első 4 km nagyon könnyű volt, nem úgy, mint az azt követő szakasz, mely során 250 métert haladtunk felfelé. 10:30 körül értük el a kaptató végét, ahol a gyönyörű kilátás volt a jutalmunk. A kopasz tetőn könnyen sikerült gps jelet fogni, így nem okozott gondot a Nagy-szénáson lévő GCsena multi geoláda második pontjának gyors megtalálása. Kicsit kezdtünk lassulni, mert hol egy újabb kilátóponthoz értünk, hol újabb geoládát kerestünk meg. (GCNAK, GCNkov)

Ugyan verőfényes napsütés volt, de talán pont emiatt volt magas a páratartalom, ami miatt nem lehetett nagyon messzire látni. Azért inkább a pára sújtson minket máskor is, mint a csapadék.
A második pecsételőhelyre fél 1 felé értünk. A Muflon itató előtti fán lévő gumis bélyegző remek nyomot hagy, így most nem tértünk be az útba eső az ivóba. Innen már csak lefelé vitt az utunk, aminek nem kicsit örültünk.

Újabb kicsit egyhangú 4 km-es szakaszt tettünk meg, mely a Remete-szurdok tetején ért véget. Nagyon meredek út vitt le minket szurdok bejáratához. Sajnos az Ördög-árok teljesen ki volt száradva, így most száraz volt a szurdok alja. Ha már erre jártunk megnéztük a Remete-barlangot is, jó sötét volt benne.

Az utunk legvége ismét lakott területen haladt keresztül, ahol megcsodálhattuk a felső tízezer szebbnél szebb palotáit. 15:20-ra elértük a túra végpontját, a Hűvösvölgyi vasútállomást. A kis vasutasok lelkesen nyomták be az MTSZ-es bélyegzőt az igazolófüzetünkbe. Mire végeztünk épp megjött a szerelvény is, melyet gőzmozdony húzott. A nézelődést befejezve felpattantunk a 61-es villamosra, és hazafelé vettük utunkat.

A túra adatai:
Távolság: 20,9 km
Szintkülönbség: +541 m, -529 m
Menetidő: 6:50
Útiköltség: 365 Ft

Első lépések

1. túra: OKT 12. szakasz (Dorog -> Piliscsaba)

Vasárnap reggel 8:35-kor érkeztem 3 túratársammal (Fati, Janó, ZSaD) Dorogra. Kis izgalom fogott el minket, hiszen mindannyiunknak ez az első Kéktúra szakasza, így az igazoló füzetünkbe most kerülhet az első pecsét. Vagy pusztán mert vasárnap volt, vagy csak az ünnepnap miatt, de mint ahogy számítottunk rá, pénztár nem volt nyitva, így a forgalmistát vettük célba. Miután tovább engedte a vonatunkat Esztergom felé, készséggel állt rendelkezésünkre, beinvitált minket az irodába, ahol a bélyegző már elő volt készítve. Nekem természetesen sikerült az első pecsétemet fejjel lefelé belenyomni a füzetbe.

Még az állomáson előkerültek az első szendvicsek, és miután sikerült a térképpel is megbarátkoznunk, elindultunk. Az eget teljesen beborították a fenyegető esőfelhők, de a csapadék ekkor még nem érkezett meg. Dorogot elhagyva élvezhettük végre a természet friss levegőjét. Volt is rá szükség az iparvárosi orrfacsaró szagok után. Kesztölcig egy akácost átszelve jutottunk el, fél tíz felé. A falu mintha még teljesen aludt volna, egyetlen emberrel sem találkoztunk. Fel-feltekintettünk néha a Kétágú-hegy szirtjeire, és mivel a térkép a hátizsákban lapult, így csak találgattuk, hogy fel kell-e másznunk ma a csúcsokra, vagy esetleg megússzuk a várhatóan nem kicsit meredek kaptatót. Máskor szívesen felmentem volna oda a kilátás miatt, de most örültem, hogy erre nem került sor, mert a rossz idő miatt úgysem tudtunk volna gyönyörködni a panorámában.

Az utunk a szirtek tövében egy tisztáson át vezetett egy jó darabon, majd ismét a fák között haladhattunk lefelé a Klastrompuszta felé vezető műútig. Itt kapott el egy kisebb zápor minket. Orrunkat lógatva, esőben az aszfalton haladtunk felfelé. Nem kellett kétszer meggondolnunk, mikor dél közeledtével a Tölgyfa büféhez értünk, hogy mitévők legyünk. Beugrottunk egy forró italra majd sejtve, hogy kezdő pecsételők lévén meg fog gyűlni a bajunk a fém bélyegzővel, kértünk a büfében is egy, a település nevével ellátott pecsétet.

A klastrompusztai romoktól nem messze megkerestük a GCKLPU geoládát is. Az eső kezdett alábbhagyni, így szívesen próbálkoztunk a fém bélyegzővel, de sehogysem sikerült vele értékelhető pecsétet nyomnunk. Majd legközelebb. Egy hosszú, lejtős, könnyűnek ígérkező szakasz következett Piliscsévig. Az esőből csak egy minimális szitálás maradt, de a korábbi esőknek köszönhetően a lejtő alján megállt a víz és egy igazi dagonyázás várt ránk.

Miután már nem kívántunk több sarat magunkra pakolni, árkon-bokron keresztül sikerült átmenni a közeli szántóföld szélére, ahol a kék jelzéssel párhuzamosan jutottunk a községbe, nem sokkal 13 óra után. A kirándulás legszebb szakaszain ekkor már túl voltunk, és a nap sem akart előbújni, így egyre jobban szerettünk volna már a vonaton lenni. A maradék pár km-es szakasz elég egyhangú volt.

Piliscsabán szintén a forgalmi irodában kaptuk meg a vasútállomás pecsétjét. A forgalmista biztatására már a 13. szakaszhoz is megelőlegeztük, hogy akkor a vonatról leszállva már ne kelljen ismét zavarnunk őket a munkájukban. Fél óra várakozás után a 14:42-es, Nyugati felé tartó vonatra felpattantunk, így a vártnál hamarabb sikerült hazajutni.

A túra adatai:
Távolság: 18,6 km
Szintkülönbség: +504 m, -402 m
Menetidő: 5:30
Útiköltség: 1005 Ft