Láthatatlan utakon

13. túra: OKT 9. szakasz (Fehérvárcsurgó -> Bodajk)

A múlt év eleji Havas terepen megszerettük a hó födte túrautakat. Mikor megláttam, hogy az ország nyugati felében néhol közel fél méteres hó is esett tudtam, elő kell keresni a hótaposót. A fél országot át kellett volna szelnünk ha a legcsapadékosabb területet akartuk volna célba venni, ezért mi beértük a Székesfehérvár, Mór környéki 15-35 cm mély hóval is, főként, hogy egy kicsivel kevesebbre számítottunk. Jócskán megtapasztaltuk milyen hosszasan gyalogolni bő 20-25 cm szűz havon. A túra végére már azt mondtuk, hogy 10 centivel kevesebb is elég lett volna.

Jól indult az új év, négyen keltünk útra: Ági, MZ, ZSaD és én. MZ jóvoltából Székesfehérvárig kocsival mentünk, mivel a megyeszékhelyt tekintve kiindulópontnak, egy körtúrát készültünk tenni. Székesfehérvárról a 9:30-as busszal jutottunk el Fehérvárcsurgóra. A presszónál szálltunk le, és rövid készülődés után elindultunk a kastélykert felé. Itt rögtön a gps-re volt szükség, de nem a kék jelzés végett, hanem a GCFCSF geoláda miatt. A multi-cache első pontjának egyik tartalékpontját hamar megtaláltuk - szerencsére teljesen útba esett. Örömmel nyugtáztuk, hogy a második pont a pecsételőhelytől nincs messzire.

A nagy hó miatt sejtettük, hogy a büfé zárva lesz, de a horgászbolt ajtaja előtt megtaláltuk a bélyegzőket egy zacskóban felakasztva. A pecsételés után támadást indítottunk a láda irányába. Az útról le kellett térnünk, és a hó helyenként már 30 centiméternél is mélyebb volt, de ez nem tartott vissza minket. Annál inkább utunkat állta a sűrű bozótos. A keresést 5 perc után felhagytam mert éreztem, hogy nem tudok áthatolni az ágak rengetegén. (Ma már bánom kicsit, mert a telefonom szoftverfrissítésének köszönhetően a koordinátákat elvesztettem.)

Geocaching szempontból folytatódott a legutóbbi túra sikertelensége, de sebaj ez csak másodlagos egy kirándulás alkalmával. A kék jelzés szerinti utunk először a tározó gátján vezetett egy jó darabon, majd a kertek tövében vitt tovább vélhetően egy földút. 3-4 km múltán szép lassan kezdtük elhagyni a lakott területet és egy meseszépen behavazott fenyvesbe értünk. Itt kellett segítségül hívnunk először a térképet, mert volt egy pont, ahol nem láttuk merre mehet tovább az út. Az utolsó hóesés óta mi voltunk errefelé az első kalandorok. A fenyvesből leereszkedve kiértünk egy műútra, amin szerencsére csak 200 métert kellett megtenni, és ismét a fák között folytathattuk az utunkat.

Beértünk a Gaja patak szurdokába. A patak vize nem fagyott be, de helyenként jeges volt a széle. A természetvédelmi területen belül sok "városi" turistával futottunk össze, de ez várható volt a szurdok bejáratnál parkoló majd tucatnyi gépkocsi láttán. Hogy nehogy lemerevedjenek az izmaink a nagy hidegben, megmásztuk az egyik hegyet a GCBAVA láda után kutatva. A meredek hegyoldal miatt szükség volt a fotókra is, és így hamar megtaláltuk a cache-t. Folytattuk utunkat a behavazott völgyben, majd a természetvédelmi terület végén az egyik határoló hegy felé fordult az utunk.

Felküzdöttük magunkat a kicsit csúszós kaptatón, ahonnan fenséges kilátás tárult elénk. Ekkorra mér kellően elfáradtunk az egyre mélyülő hóban. Fent a gerincen mentünk tovább, ahol egy sziklába rejtve találtuk meg a GCGaja ládikót. Innen már csak pár kilométer volt Bodajkig. Szokás szerint nincsen túra kitérő nélkül, sikerült megint 150 métert rossz irányba menni. A hiba korrigálása után a bodajki sípálya tetejére érkeztünk meg, ahonnan már csak le kellett ereszkednünk a pecsételő helyig.

Az egyik helyi lokálban elvégeztük a kötelező adminisztrációt, majd busszal mentünk vissza a Székesfehérvári állomásra. Délután 4-re értünk vissza a kocsihoz, amivel már zökkenőmentes utunk volt hazáig.

Távolság: 9,7 km 
Szintkülönbség: +252 m, -267 m
Menetidő: kb. 4:00
Útiköltség: 2025 Ft