Május végi didergés

17. túra: OKT 20. szakasz (Mátraverebély -> Vörösmarty th.) 

A 6:40-es busszal ZSaDdal indultunk a Stadionoktól, így 8:00-ra már ott is voltunk Mátraverebélyen. A vasúti megállóhelyet hamar megtaláltuk. Tudtuk, hogy utunk innen folyamatosan emelkedni fog Galyatetőig, ezért komótos tempóban indultunk el a lábszárközépig érő fűben.

Az utunk elején több gombász is érdeklődött, hogy gombát láttunk-e, de sajnos mi nem figyeltük ilyen részletességgel a talajt. Félúton felfelé volt egy remek kilátó pont. A fák közé visszaérve ismét sok csiripelő madarat hallottunk. Ahogy teltek múltak a percek, egyre inkább az volt az érzésünk, hogy egy hatalmas madárházban sétálgatni. Mikor közeledtünk az Ágasvári turistaházhoz, az idő kezdett elromlani. Egyre közelebbről hallottuk a mennydörgést. A turistaházban megpihentünk 20 percre.

Mikor kiléptünk az épületből már nagyon lógott az eső lába, és kb. 5 perccel később már áztunk is rendesen. Csukjában, leszegett fejjel folytattuk az utunkat,  mikor az utolsó pillanatban vettük észre mindketten az előttünk tébláboló foltos szalamandrát. Szerencsére mindketten át tudtuk lépni, mire ő komótosan egy levél alá mászott. Az esőt egy kis jégeső cifrázta. Az idő is nagyon lehűlt.

Mátraszentistvánra érve az esőzés alábbhagyott. Megázva nem volt kedvünk beülni sehova, ezért inkább elkezdtünk felkapaszkodni a csúcsra. Galyatetőt szép fenyves veszi körül. A kilátóból nem láttunk túl messzire a borongós időjárás miatt. A Kilátó vendégházban pecsételtünk, ahol ettünk egy tányér forró levest is. A telefonom teljesen lemerült, ezért az ebédünk ideje alatt feltöltöttem a tulaj jóvoltából.

Sajnos a ruhánk nem száradt meg teljesen, így nagyon fáztam, mikor elindultunk lefelé a hegyről. Olyan hideg volt, hogy a 2 órával korábbi jégeső során hullott jégdara még mindig látszódott a földön. Ahogy Mátraháza felé ereszkedtünk lefelé olykor fel-fel tűnt a Kékestető, a következő szakasz csúcspontja.

A Vörösmarty turistaháznál a buszmegállóban megnéztük, mikor jön a következő busz Budapest felé, és mivel 3 percet írt a menetrend, gyors mérlegelés után megszavaztuk, hogy ez lesz a mai kirándulás végpontja. Fél hatra már Budapesten is voltunk. 

Távolság: 25,7 km 
Szintkülönbség: +1215 m, -755 m
Menetidő: kb. 8:30
Útiköltség: 3060 Ft 

Somlyóvári vadasparkban

16. túra: OKT 11. szakasz (Szárliget -> Koldusszállás)

A strandolós jó idő még várat magára, ezért jobb híján ismét kirándulni indultunk ZSaDdal. Szép napsütéses időben szálltunk vonatra a Déli pályaudvaron, de Bicske felé már láttuk, hogy nem az ország napos oldala felé haladunk. 8:02-kor pontosan érkeztünk Szárligetre, ahol november 17-én végeztünk az előző szakasszal. Gyenge eső esett, a Pecsétünk már megvolt, így gyorsan az erdő felé indultunk, hogy a lombok alatt már ne ázzunk annyira.

Szép zöld volt az erdő, a virágok is nyíltak már az aljnövényzetben. Mire kiértünk a 8101-es útra, az eső is elállt. A kis forgalmú úton néhány csiga kísérelte meg az átjutást. Miután áthaladtunk az M1-es autópálya alatt, szép zöld füvű dombvidéken mentünk tovább. Csendes kis kirándulásnak ígérkezett a mai, sehol egy kiránduló rajtunk kívül. A talaj nem volt túl sáros, de elég nedves volt ahhoz, hogy nesztelenül tudjunk haladni. Egy szántó mellett mentünk, mikor hirtelen jó 100 méterre egy őz rohant végig a egy 6-8 méterrel fölénk magasodó dombnyergen. Örültünk, hogy végre valami kis izgalom. Ekkor még nem is sejtettük, hogy több vadat látunk majd mint az eddigi összes kirándulás során.

Az eső megint szemerkélni kezdett, de szerencsére kb. 20 perc után el is állt. A tavakat elhagyva megkezdtük az emelkedést a Somlyóra. A magas nedves fűtől hamar beázott a cipőnk, de ez sem szegte kedvünket. Egy bekerített irtáson át vitt az utunk, ahol én fényképezgetni kezdtem, mikor ZSaDnak befutott egy telefonhívás. A szokatlan zajra egy szarvas fedte fel magát tőlünk mintegy 50 méterre a kerítés külső oldalán. Nagyon sűrű volt a növényzet, ezért csak a kerítés mellett tudott menekülni, de nagyon megijedt a pára, és majdnem átszakította a drótkerítést a nagy igyekezetében. Végül sikerült neki gyorsan eltűnnie.
A nagy izgalmak után kissé könnyebb terepen mentünk tovább, majd kb. 20 percnyire a Somlyóvári turistaháztól nagyon puha csúszós sáros emelkedőn bénáztunk felfelé, meg megpihenve néha. Az egyik ilyen pár másodperces pihenőnél balra egy őzike tűnt tova a fák között, majd pár méterrel tovább jobbra 2 szarvas bújt be a fák közé, amint észrevettük őket.

Innentől már szinte némán, csak jelekkel kommunikálva mentünk tovább, bekapcsolt fényképezővel a kezembe. Nem kellett sokat mennünk, mikor az egyik kanyar közepén egy muflon tehén állt. Észere vett minket, de széljárás nekünk kedvezett. Egyikünk sem mozdult majd egy percig, mikor kiderült a hosszú kivárásának az oka. Még egy másik tehén és egy borjú volt ott a közelében, csak mi a kanyartól nem láthattuk. Egyik pillanatról a másikra úgy döntöttek, tovább állnak. Újabb 20 méter után megláttuk a családfőt is tőlünk jobbra a fák között. Vele is farkasszemet néztünk bő fél percig.

Na, innentől kezdve különösen lassan haladtunk, és minden farönkre ráfókuszáltunk, hátha megmozdul, de nem. Már majdnem a turistaháznál voltunk, mikor egy 3 fős kis szarvascsorda tűnt fel messze a fák között. A széljárás változhatott, mert messziről kiszúrtak minket, és távozóra fogták.
A pecsételőhelynél megpihentünk 10 percre, majd felnéztünk a csúcsra is. Sajnos több állattal már nem találkoztunk, de így is fontolgatom, hogy visszatérjünk majd valamikor vadnézőbe.
Az utunk lefelé elég eseménytelenül telt. főleg a Somlyón megélt izgalmakhoz képest. Tornyópusztát érintve átszeltük a Tarjáni utat, majd Koldusszállásra érkeztünk. Anyukám gyorsan átvitt minket a Felsőgallai állomásra, így 13:50-kor már Budapest felé ültünk a vonaton.

Távolság: 19,1 km 
Szintkülönbség: +457 m, -478 m
Menetidő: kb. 6:00
Útiköltség: 2420 Ft