Havas terep

3. túra: OKT 14. szakasz (Hűvösvölgy -> Bécsi út)

Végre kirándulásra alkalmas idő volt a hétvégén, nem is akármilyen. Az elmúlt hétvége kiadó havazása fehérbe borította majdnem az egész országot, nem kímélve a Budai hegységet sem - szerencsére. Ahogy korábban terveztük: ha lesz egy havazást követő naposabb hétvége a télen, akkor a Kéktúra legrövidebb távján kipróbáljuk a havas terepet.

A csapat most csak három fős volt, mert a fiatalok az ilyen rövid távot "futni" szokták, és nem kívántak velünk tartani. Így ZSaDdal és az Írországból hazatért MZvel vágtunk neki a túrának. A gyermek-vasutasok most szolgálaton kívül voltak, helyettük egy kedves hölgy invitált be a forgalmi irodába, hogy pecsételhessek a füzeteinkbe. Remélem, nem a válság miatti leépítési hullám érte utol a fiatal vasutasokat :). A 13-as szakasz végén fáradtak voltunk már a GCfaze geoláda megkereséséhez, ezért ezt most pótoltuk. Már az első métereken éreztük, hogy rég voltunk kirándulni. Ugyan csak 60 métert kellett felfelé kapaszkodnunk, de köszönhetően a sok ruhának, és a havas talajnak, sikerült gyorsan "bemelegednünk". Az első láda hamar meglett, majd még pár métert felfelé haladva a szép kilátás igazolta, hogy nem hiába keltünk korán és mozdultunk ki a -10 fokban.

A 14-es szakaszt fél 10 felé kezdtük el, a lakott területet hamar elhagytuk, nem kis örömünkre. Mások is jöttek szép számmal kirándulni, sőt majd' minden második ember futva haladt. Na ez nekem már sok lenne, az tuti. A reptéren természetesen most nem voltak gépek, így hamar tovább is haladtunk. Az Oroszlánszikla után már a GCKL1 megkeresésén agyaltunk, hogy mi legyen. Neki vágjunk? Megmásszuk? Csak nem csúszik annyira. Nem is olyan meredek. Lentről úgy tűnt, hogy sok jó fogás van a sziklákon. Egy perc tétovázás után rászántuk magunkat, és mint akik a Függő játszmán nőttek fel, haladtunk jó iramban felfelé a hegyoldalon.

Fent a csúcson konstatáltuk, hogy 100 méterrel előrébb másztuk meg a hegyoldalt, de sebaj, ezt fönt már könnyű volt korrigálni. A láda is meglett, miután 10 percet keresgéltük. A kilátás innen is csodás volt. Köszönet a rejtőnek. Fél órán belül elértük az Árpád kilátót, ahonnan szépen egymásután sorakozó Duna-hidakat szemlélhettük meg.

A túra legnehezebb szakasza következett. Egy kisebb lejtő után a Hármashatár-hegyre kellett feljutnunk. A csülkös bableves reménye tartotta bennünk a lendületet, amit a Rekettyés büfében szándékoztunk elfogyasztani, de pechünkre már egy ideje nem üzemel. Állítólag elköltözött, de ez minket nem vigasztalt.

Fent a csúcson sikerült használható nyomatot hagyni a negatív fémpecséttel az igazoló füzetben. Egy 3 pontból álló geoládát is felkerestünk, majd tovahaladtunk a következő bélyegzőpont felé.

Már délután 1 óra felé jártunk, a felhők gyűlni kezdtek, a napocska elbújt, a idő lehűlt, és még egy kis szél is fokozta a hidegérzetet. Ismét feljebb kapcsoltunk a tempón, hogy a 3 óra környéki buszt vagy vonatot elcsíphessük. A Virágos büfénél frankó gumis pecsételő volt, nem is volt vele gond. Az inkább kocsmának nevezhető lokál csak 5-kor nyitott, így itt sem ittunk forralt bort. Az utolsó 4 km során már kezdtünk fáradni, és az egyenetlen csúszós talajon való leereszkedés kinek a bokáját, kinek a térdét terhelte meg. 14:45-kor értünk a téglagyárhoz, ahol egy gyors "check-in" után a busz mellett döntöttünk. Hogy ne kelljen jegyet vennünk, egy megállót még gyalog tettünk meg, és a Tücsök utcai megállóban 15:06-kor felpattantunk a hazafelé tartó 218-as buszra. Ekkor már csak másfél óra választott el a forró fürdőtől.

A túra adatai:
Távolság: 14,2 km
Szintkülönbség: +496 m, -602 m
Menetidő: kb 3:45  
Útiköltség: 0 Ft (Elegendő a BKV bérlet)