A Bakony egy másik arca

28. túra: OKT 8. szakasz (Bakonybél -> Zirc)

Ismét 6:45-ös falujáró busszal vágtunk neki a 3 órás útnak Bakonybél irányába. Ismét csak ZSaDdal vállalkoztunk a kirándulásra ezen a napon. A kényelmetlenül hosszú oda utat csak az 5 perces pihenők tudták tovább rontani, de azzal nyugtattam magam, hogy ma utoljára ülünk ezen a járaton.

Délelőtt 10 körül elindultunk felfelé a Kőris hegy tetején lévő kilátóhoz. Szép időnk volt, az út kitartóan emelkedett, ezért kabátunkat a táskába raktuk. Az út első pár kilométerén az új fényképezőmet próbálgattam és annak örvendeztem, hogy végre nem kell közel 3 kg-os fényképező felszerelésemet magammal cipelnem.

Szépen váltakozott a terep a lábunk alatt. Egyszer aszfaltút, majd kis ösvény, majd szélesebb szekérút, majd ismét aszfaltút és így tovább. Kellően változatos volt az erdő is. Nekem a magasra nyúlt fák alkotta szellős erdőszakasz tetszett a legjobban.

A hegytetőre érve észleltük csak, hogy sajnos ma itt nem lesz körpanoráma fotózás a kilátó csúcsából, mert maximum 50 méterre látunk a felhőben, ami körülvesz minket. Az út a radarállomás mellett kicsit megviccelt minket, de könnyen tudtunk korrigálni. A kilátóra felmásztunk ugyan, de tényleg nem láttunk semerre, ezért inkább a kilátó alatt pihentünk meg, és fogyasztottuk el az ebédünket.

Dél körül elindultunk lefelé a hegyről, immáron kabátban. Itt még szebb erdős szakaszok követték egymást. Viszonylag hamar leértünk a hegyről, a terep jól járható volt. Az utunk egy kavicsos úton folytatódott, jobbról szarvasmarhák pihentek a fűben, balról lovak legelésztek. Pár száz méterrel később, ahol már jobbról erdő szegélyezte az utunkat, egy róka ült az út szélén a távolban. Megtorpantunk, és én azonnal a fényképező felé nyúltam. A róka mozdulatlanul nézett minket és türelemmel megvárta amíg lencsevégre kapom. Amint a fotó után elindultunk felé, hirtelen máshol akadt dolga.

Délután 2 óra előtt nem sokkal beértünk Borzavárra. Sajnos a kocsmák, boltok zárva voltak, de a pecsét megtalálható volt a bolt melletti kerítésen. Ránéztünk az óránkra, és konstatáltuk, hogy bőven lesz időnk pihenni egyet egy zirci étteremben a közvetlen buszjáratunk indulásáig.

A hátralévő szakaszt elég egykedvűen tudtuk le. Errefelé nem nyújtott különösebb élményt az erdő, de nem is csoda, hiszen igen magasra tette a lécet a korábbi szakaszokon. Zirc határába átöltöztünk sármentes gúnyába, majd beültünk egy étterembe pihenni. A 16:25-ös busszal mentünk vissza Budapestre.

Távolság: 19,6 km

Szintkülönbség: +736 m, -621 m

Menetidő: kb. 6:05

Útiköltség: 4 720 Ft

Árkon bokron át

27. túra: OKT 9. szakasz (Zirc -> Csőszpuszta)

A szokásos 6:45-ös falujáró busszal indultunk a Népligeti állomásról Zirc felé. A szokottól eltérően Pepe is csatlakozott hozzánk. Zircen a vasútállomáson pecsételtünk, majd elindultunk Nagyesztergár irányába úttesten. Kicsit fura érzés volt, hogy egy falunyit visszafelé kell mennünk, hiszen pár perce még a busszal tettük meg ezt a szakaszt.

Nagyesztergárt elhagyva pár száz méterig volt csak jó utunk. Többször is ellenőriznünk kellett, hogy jó irányba haladunk-e, mert a gaz, és a vihar okozta kidőlt fák teljesen eltüntették az ösvényt. Sokat bosszankodva legyűrtük az elénk kerülő akadályokat, és később már gyorsabban tudunk haladni, mert a terep is könnyen járhatóvá vált.

Az idő borús volt ugyan, de szerencsére nem esett az eső. A korábbi napok esőzése miatt a patakokban bőven volt víz. Még Bakonynána előtt kellett egyszer átkelnünk egy patakon, de nem okozott gondot, mert voltak szép nagy kiálló kövek, amiken át tudtunk szökdelni. Délben Bakonynánán a pecsételést követően egy padon megebédeltünk a hátizsákunkból. Ekkor már túl voltunk a féltávon, nem kellett sietnünk.

Bakonynánától Jásdik végig követtük a Gaja patakot. A Bakony egyik legszebb szakasza ez. Jásdhoz közeledve az egyik helyen kénytelenek voltunk eláztatni a cipőnket, mert a patak bő vize nem adott más esélyt. Illetve mégis, hiszen ZSaD inkább mezítláb szelte át a hideg vizet. Jásdon nyitva volt a bolt, ott tudtunk pecsételni.

Már csak bő 3 km és egy 250 méter magas kaptató volt előttünk. A nap is kisütött a végére, ezért a komótos tempónk ellenére sikerült a domb tetejére teljesen kifulladnunk. Tésen beugrottunk a kocsmába egy frissítőért, majd átsétáltunk Csőszpusztára, ahonnan szápári átszállással jutottunk vissza a fővárosba.

Távolság: 19,7 km

Szintkülönbség: +535 m, -472 m

Menetidő: kb. 5:47

Útiköltség: 4 650 Ft

Egyenesen a cél felé

26. túra: OKT 2. szakasz (Sümeg-> Sárvár)

Minden igyekezetem ellenére ezt a szakaszt a menetirányunkkal ellentétesen, Keletről Nyugat felé jártuk be. Szokás szerint a többnapos gyaloglásra csak ZSaD kísért el. A vonatunk a Déliből indult 6:30-kor, de nekem sikerült már 6 előtt pár perccel befutnom a Kelenföldi vasútállomásra. Május 1. miatt egész sokan voltak a pályaudvaron, gyorsan elröpült a fél órás várakozás. Kilenc órakor már Devecseren voltunk a buszállomáson, ahonnan a Győr felől Hévíz felé közlekedő járat vitt minket

A kirándulást kb. 10 órakor kezdtük meg egy hosszú gyaloglással a Mihályfa felé vezető aszfaltúton. A forgalom szerencsére nem volt vészes. Örültünk volna, ha valahol belecsöppenünk egy kis falusi majálisba, de sajnos csak Kisvásárhely volt az egyetlen lakott település Sümegtől a Szajki tavakig. Az idei népszámlálási adatok alapján 37-en lakják Kisvásárhelyt, így természetesen nem is volt szinte semmi élet a faluban.

A szinte teljesen sík terepen gyorsan szeltük a kilométereket. Kellett is haladnunk, hiszen közel 30 km volt aznapra betervezve. Felváltva követték egymást hosszabb földutak és rövidebb aszfaltozott utak. A Celldömölk-Zalaegerszeg vasútvonal fölötti hídon tartottunk fél 2 felé.

Végre változott a környezet, erdőben mentünk tovább. Rengeteg magasles volt a kék jelzés mentén így reménykedtem, hátha összefutunk néhány őzzel vagy szarvassal. Először egy őzt láttunk botorkálni az úton előttünk, később meg egy szarvas legelészett egy irtáson balra tőlünk. 3 előtt nem sokkal 3 túrázó jött szemből. Kicsit elgondolkodtunk, hogy ők vajon elérik-e majd Sümeget sötétedés előtt.

Türjét Bögötével összekötő út szélén ismét pihentünk egy utolsót, mikor a szendvicsünk majszolás közben arra lettünk figyelmesek, hogy bő 100 méterre tőlünk egy őz kószál a kék jelzésen. A terep nem volt nehéz, mi mégis kezdtünk fáradtságot érezni a lábainkban, de már nem volt sok hátra. Újabb hosszú egyenes szakaszok váltották egymást, mígnem az egyik szajki tó partját el nem értük. Itt egy kerítés tövében haladtunk tovább. Mozgásunkkal sajnálatos módon egy egész szarvascsordát sikerült megzavarnunk és szerencsétlen jószágok a kerítésen keresztül kerestek menekülő utat. Egy-két szarvasnak sikerült átugrani az akadályt, de mikor a következő visszapattant a kerítésről, akkor a többiek már inkább egy másik irányba távolodtak el tőlünk.

Délután 5 óra felé megérkeztünk a Szajki-tavakhoz, ahol Tulok Jánosné megmutatta nekünk, hogy merre lesz a szállásunk. A szálláson elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd a Jégkert büfében folytattuk a pihenést.

A második nap nem siettünk az indulással, mert bőven volt időnk a betervezett 30 km megtenni. Reggel 8:30 felé indultunk el Hosszúpereszteg felé. Az eső kicsit csöpögött, de a fák között ebből nem sokat érzékeltünk. A faluban nyitva volt a bolt, így betértünk némi reggeliért. A pecsételőhely mellett a templom tövében elfogyasztottuk a reggelinket. Hosszúpereszteg valóban egy hosszú község, kellett még jó 10 perc, mire elhagytuk a lakott területet.

Egyenes szakaszokból ezen a napon sem volt hiány. Dél felé már Káldon voltunk, de sajnos csak egy ivó volt nyitva, így nem tudtunk ebédelni. Hamar tovább is álltunk. Káld határában kezdődött a Farkas erdő névre keresztelt parkerdő. Az eddigi domborzati viszonyokhoz képest kissé dombosabb , de könnyen járható volt a terep. A parkerdő vége felé egy közel 4 km hosszú egyenes szakaszt kellett aszfaltúton legyűrnünk. Gérce előtt még megmásztunk egy kisebb dombot, majd egy meredek lejtőn ereszkedtünk le a faluba. A szállásunk a Kismackóban volt, ahol egy tál finom leves volt a vacsoránk. Ezt egészítette ki a kolléganőm Évi egy tál töki pompossal.

Másnapra esős időt ígértek, ezért már 7 után nem sokkal útnak indultunk. Pechünkre fél órával később már esett is az eső. Fényképezőt elpakoltam, esőköpenyt elővettük és monoton léptekkel szép csendben mentünk Sárvár felé. Sárvárra érve elállt a szemerkélő eső is. Mivel nem nagyon tudtunk pihenni megállni, nagyon hamar odaérünk a vasútállomásra. Fél 11-kor már Budapest felé robogtunk a vonattal.

Távolság: 72,3 km

Szintkülönbség: +518 m, -553 m

Menetidő: kb. 18:58

Útiköltség: 7 545 Ft
Szállásköltség: 6 700 Ft

Taxival a kéken

25. túra: OKT 9. szakasz (Csőszpuszta -> Fehérvárcsurgó)

Hosszas tanakodás után ,a hátralévő 3 napra tervezett bakonyi szakaszt szétbontottuk 3 különálló egynapos kirándulásra. Anyagilag lehet nem a legjobb döntés, de utólag látva, hogy az étkezéssel gondban lettünk volna, jó döntésnek tűnik. Előzetes terveink szerint a Népligetből 7:15-kor induló busszal mentünk volna (ZSaD és én), de újdonsült túratársunknak (Levi) köszönhetően kocsival mentünk Székesfehérvárig. Onnan átbuszoztunk Várpalotára, ahonnan taxival terveztük a kiinduló pontra jutást.

Gondoltam nem olyan egyszerű taxit fognunk Várpalotán, ezért telefonon előre leegyeztettem, hogy mire is lenne szükségünk. A megbeszéltek szerint Székesfehérvártól indulva próbáltam telefonon hívni, de sajnos nem vette fel. Kissé kezdtem ideges lenni, hisz nem esett volna jól plusz 13 km séta az aszfalt úton. Várpalotára érve nem láttunk taxit a buszállomáson, és a taxisunk továbbra is elérhetetlen volt, ezért egy másik taxissal próbálkoztunk. Szerencsénkre 15 perc se kellett és már a taxiban ülve robogtunk Csőszpuszta irányába. Miután megérkeztünk a korábbi taxis visszahívott és sűrű elnézést kérve magyarázta, hogy a telefonja elromlott és nem jelzi a bejövő hívást, de ez akkor már édes mindegy volt.

Fél 10 felé neki is kezdtünk a közel 30 km-es kirándulásunknak. Szinte ahogy beértünk az erdőbe egyből megcsapta a hagyma illata az orrunkat. Hatalmas területet borított be a virágzó medvehagyma az ösvény mindkét oldalán. Jó volt az idő és mi meg jó hangulatban csevegtünk a nyárra tervezett családi utazásainkról. Hamar elértük a kisgyóni pecsételő helyet, de sajnos pecsét helyett csak pár pihenő családra leltünk. Se bélyegző, se nyalóka, maradt a fotó készítés.

A nap továbbra sem kímélt minket, de szerencsére a lombok némi árnyékot adtak. A nyakam a nap végére persze így is rákvörösre égett. 12 óra után pár perccel már túl voltunk félúton Bakonykúti felé. Mikor kiértünk egy szántó szélére Isztimér közelében egy bátor őz keresztezte utunkat a messzeségbe. Pár perccel rá, még a mező szélén tartottunk egy hosszabb pihenőt az uniós támogatásból kialakított asztalokkal, padokkal felszerelt erdei pihenőhelyen.

Kicsit még követtük a szántóföldet, majd letérve a földútról keskeny ösvényen haladtunk tovább. A kirándulásunk egyik legszebb szakasza volt ez. Egy sütkérező erdei siklót zavartunk meg ottjártunkkal.

Bakonykútiban ismét megpihentünk egy kicsit a pecsételés mellett. Se bolt, se kocsma, de szerencsére volt kút az út szélén és fel tudtuk tölteni a vízkészletünket. A faluból kifelé egy rövid emelkedő végén ismét a perzselő nap sütötte nyílt terepen mentünk tovább. A következő pár kilométer igazán változatos volt. Fel a dombra, le a növényekkel sűrűn benőtt völgybe, majd ismét fel egy kopár sziklás dombtetőre. Egy közeli tanyáról hoztak ide birkákat legelni. Fél órával később egy gyík pózolt hosszasan a napfényben fürdőzve.

Ahogy közeledtünk Fehérvárcsurgó felé egyre több kirándulóval, bringázóval találkoztunk. A víztározóhoz érve szinte alig ismertük fel a rég nem látott tavat. Legutóbbi ittjártunkkor majdnem az egész tó be volt fagyva, és mindent hó borított.

Készítettünk pár fényképet a tó partján, majd a buszmegálló felé vettük az irányt. Közben megnéztük, hogy mikor megy buszunk, így még volt időnk egy 10 perces pihenőre a kastélykertben. Kicsit hosszúnak tűnt most ez a közel 30 km, mert rég voltunk ilyen hosszú egy napos kiránduláson. A Bakonyból már csak 2 szakasz maradt hátra, remélem azok is hasonlóan szépek lesznek.

Távolság: 29,5 km

Szintkülönbség: +551 m, -839 m

Menetidő: kb. 8:16

Útiköltség: 3 580 Ft

Hóhányástúra

25. túra: OKT 10. szakasz (Kőhányáspuszta -> Gánt)

Kicsivel több, mint két évet kell várni, egy újabb kiadós havazásra. Már sikerült elfelejteni a legutóbbi havas túra nehézségeit, csak a szép emlékek maradtak. Szóval jó ötletnek tűnt, hogy ismét elővegyük a hótaposót, pontosabban csak én, mert ZSaD még mindig nem szerzett be egy igazán meleg lábbelit, és szándékoltan havas túrára kihagyott 13 km-es vértesi kirándulást is letudjuk.

A megszokottól eltérően nem a Déli pályaudvarról indult a vonatunk, hanem Kelenföldről. Ennek az alagútnál megcsúszott támfal volt az oka. A vonatunk 7:28-kor indult Tatabányára, ahol 18 percünk volt átszállni a Székesfehérvár felé menő buszra. Budapesten nem volt hó, ezért egész úton azt néztem, hogy vajon lesz-e elég hó egy igazi jó havas túrához. Tatabányán már elég biztató volt a helyzet. A buszon mindösszesen 10-12-en voltunk. Minden kilométerrel egyre nagyobb lett a hó. Délelőtt 9 óra előtt pár perccel elértük Kőhányáspusztát, a túra kiindulópontját.

Megtettük a szokásos előkészületeket. pecsételtünk, elővettünk egy szendvicset, készítettem pár fényképet. felcsatoltam a kamáslit. Elindultunk. Kezdetben egészen jól haladtunk, mert az emelkedőn nem volt olyan mély a hó. Fél órával később viszont már kezdődtek a bajok. Mi fáradni kezdtünk máris, a hóvastagság meg már jóval 20 cm fölött járt. Újabb fél óra menetelés után az utunk elfordult és lefelé vettük az irányt. Egy szűk, vízmosás szerű völgyben kellett lefelé mennünk. Itt minden lépésnél más-más mélységű hóban találtuk magunkat. Volt hogy 40 cm mélyre süllyedtünk bele. Rettentő kimerítő volt minden méter megtétele, pedig lefelé mentünk.

Ugyan még csak alig egy órája indultunk, de máris tartanunk kellett egy nagyobb pihenőt. Ha lehetőség lett volna innen hazaindulni, akkor komolyan elgondolkoztunk volna rajta. Szerencsénkre egy kicsivel könnyebb szakasz jött, bár most meg az olvadozó havon és jégrétegen áthatoló lábunk került mély pocsolyába néhányszor. Sajnos nem örülhettünk sokáig a vékonyabb hórétegnek. Az utunk ismét felfelé indult, ezzel egy időben a hó mennyisége ismét komoly akadályt jelentett.

A sok szenvedés és panaszkodás mellett azért a táj lenyűgöző szépségét is észrevettük. Nem véletlenül mentünk havas területre kirándulni ezen a szép napos hétvégi napon. Volt ahol az erdészeti járművek keréknyomatát tudtuk kihasználni, de sajnos ezek meg nem voltak elég szélesek, és gyakran összevertük a bokánkat.

Már majdnem két órája küzdöttünk a hóval, mikor egy újabb akadályt kellett legyűrnünk. Az ágakon megülő nagy mennyiségű csapadék nagy nyomást gyakorolt rájuk, ezért nagyon meghajolva teljesen eltorlaszolták az utunkat. És persze tüskés is volt a bokor. Az egyik tüske meg is szúrta az ujjam, de volt kéznél papír zsebkendő, és a vérzés hamar elállt. Már közel jártunk Mindszentpusztához, ahol szerettünk volna egy igazi hosszú pihenőt tartani, de az utat nagyon nehezen tudtuk követni. egyszerűen a kék jelzések megritkultak, és a hóban nem lehetett még csak sejteni sem, hogy merre kanyarog az ösvény. Kénytelenek voltunk folyamatosan GPS-t használni.

Mindszentpusztán pecsételtünk, és pihentünk 15 percet. Jóval lassabban haladtunk mind szerettük volna. Ugyan a tervezett busz eléréséhez megfelelő volt a tempó, de ha már Gánton járunk, akkor ismét szerettünk volna betérni Mary néni vendéglőjébe. Kicsit felfrissülve nekiindultunk a kirándulás rövidebbik felének. Megint felfelé mentünk, és megint egész jól tudtunk haladni. Úgy látszik ezen a napon a lejtők és völgyek okoztak komoly kihívást.

A térkép szerint már csak egy hosszú lejtő volt hátra, majd egy 2-3 km hosszú egyenes sík szakasz. Valaki más is kíváncsi volt a havas dombokra. Gánt felől egy ember lábnyomai vezettek a hóban felénk. Próbáltunk a lábnyomaiba lépni a mély hóban, de nem sokat segített sajnos. A völgybe leérve ismét nagyon vastag volt a hóréteg. Hiába álltunk meg pihenni, pár lépés megtétele után ismét pihenőért kiáltott a lábunk. A hasunk meg persze hajtott tovább minket, hogy Mary Néne vendéglőjében legyen elég időnk enni egyet a buszunk érkezéséig.

Kemény fél óra volt, míg a völgyből sikerült kiérnünk egy erdei útra. Itt 3 fiatal sráccal futottunk össze, akik ekkor még nem sejthették, mi vár rájuk. Innen már elég könnyen haladtunk a keréknyomot kihasználva. Az erdőből kiérve ismét rájöttem, hogy érdemes lett volna napszemüveget hoznom magammal. A hófödte sík terep megtöbbszörözte a napfény erejét, ezzel okozva nekem egy hunyorgós fél órát.

Délután 1 óra után nem sokkal értünk be Gántra. Utunk egyenesen a vendéglőbe vitt, ahol ismét szeretettel fogadtak minket. Egy jóízű szarvaspörkölt után hazafelé vettük az irányt. A menetrend szerint érkező busszal mentünk Székesfehérvárra. Ott átsétáltunk a vasútállomásra, és vonattal mentünk fel Budapestre.

Távolság: 12,9 km

Szintkülönbség: +269 m, -372 m

Menetidő: kb. 3:48

Útiköltség: 3 350 Ft