15. túra: OKT 17. szakasz (Kóspallag -> Nógrád)
Ha a májusi eső aranyat ér, gondolom akkor az áprilisi hó is biztos jó valamire. Egyre biztosan, ha hó van, akkor nincs sár, legalábbis nem a hófödte szakaszon. Ismét a Nyugatiból indultunk útnak ZSaDDal Kismarosra, ahol negyed órát várva felpattantunk a Kóspallagi buszra. Vasárnaponként a busz felmegy egészen a Kisinóci turistaházig, de mi a legutóbb csak Kóspallagig jutottunk, ezért a templomnál véget ért a buszos utunk. Itt csatlakozott hozzánk Zsófi és JeRRy, kik utoljára tavaly tavasszal kísértek minket utunkon a Cserhát dombjain.
Az idő az elmúlt napokhoz képest elég meleg, szélcsendes volt, ezért a kabátjainktól hamar megszabadultunk, mert sok szintemelkedés várt ránk a kirándulás első harmadában. Nagy lendülettel indultunk a turistaház felé, így majdnem kihagytuk a GCKOSP ládát. A fák közé bújva egy jól megtermett nyúl nyugalmát zavartuk meg, mire ő gyorsan kereket oldott. A láda hamar meglett, ezzel letudva az aznapi geocache-ingelést, mivel a többi útba eső láda már 2 és fél éve áldozatul esett egy korábbi kirándulásunk során.
Az utunk meglepetésre lefelé folytatódott tovább, sebaj legalább majd többet kell felfelé menni. Az elmúlt időszak nagy csapadék mennyiségének köszönhetően minden patakban volt bőven víz, sőt néha kicsivel több is... Az első nehézséget a Ló-hegyi patak átkelése okozta, de kisebb tanakodás után találtunk egy keskenyebb részt, ahol sikerült átugranunk a hideg vizű patak felett. A Kisinóci turistaházban rápihentünk a ránk váró emelkedőre és pecsételtünk a füzetünkbe. Az utunk következő pár kilométere maga volt a háború a sárral. Ahogy mentünk felfelé egyre mélyebb sár volt az utunk. Nem győztük a kerülő utak keresését, aszúrós bokrok kerülgetését. A tempónk elég lassú volt, így az emelkedő nem okozott túl nagy terhet.
Ahogy haladtunk felfelé a sarat kezdte felváltani a hó. Nagyon megörültünk neki, hiszen végre normális sebességgel haladhattunk a turistaúton. Meglepetésünkre a hó mértéke minden méterrel növekedett. Azt sejtettük, hogy fent a hegyen lesz valamennyi hó, hiszen még nem volt igazán meleg idő az utolsó havazások óta, de ami fent a hegyen várt ránk az minden képzeletünket felülmúlta. Helyenként kb. 20-40 cm hó volt, amihez a tavaszi túracipő korántsem volt megfelelő ruházat.
A Nagy-Hideg hegyi turistaház továbbra is a kedvenc vendéglőim közé tartozik, mert mint legutóbbi ittjártunkkor, most is pár percen belül megkaptuk a nagy tár forró levesünket. Tartottunk egy jó félórás pihenőt, mert ugyan a Csóványos csak 46 méterrel magasabb, de addig még 100 métert lefelé is megyünk, meg ott sem lesz kisebb a hó vastagsága. A turistaházból kilépve örömmel tapasztaltuk, hogy a köd feloszlott, de amint felértünk a Börzsöny csúcsára, már ismét nem láttunk túlzottan messzire, így a kilátóba nem mentünk fel.
Csóványosról lefelé indulva a Foltán keresztig nagyon fárasztó volt az út, mert a mély hó sokszor beszakadt a lábunk alatt. A kereszttől még egy ideig havas volt a terep, majd hirtelen ismét a sártengerben haladtunk tovább. Ekkor már jóval kevésbé törődtünk a sár kikerülésével, mint utóbb kiderült nem is lett volna értelme, mert volt jó pár olyan terület, amit nem lehetett kikerülni.
A Szén-patakhoz érve ismét megtorpantunk átkelő híján. Mindössze egy farönk hevert keresztben a patak medrében, de tartottunk attól, hogy fáradt végtagjaink meginognak, és a végén a patakba esve találjuk magunkat. ZSaD egy sekélyebb részen egy lábbal érintve a vizet szökkent át a túlpartra, míg mi JeRRy remek ötletét követve megfogtunk egy-egy botot, és azzal a patakmederre támaszkodva átsétáltunk a farönkön. Pár kilométerrel később megláttuk végre a Nógrádi várat. Ekkor már azt hittük minden megpróbáltatásnak vége, de pár száz métert megtéve a Fekete-patak állta utunkat. Szerencsére itt is volt keresztben pár vékonyabb faág, ami elbírt minket.
A vasútállomáson a pecsét ki volt készítve, annak ellenére, hogy a vonat nem járt, csak pótló buszok közlekedtek. A pecsételést követően kellemetlen meglepetés ért minket. Az elvira szerint közlekedő 17:46-os pótlóbusz nem létezik, ezért inkább elfogadtuk JeRRy által felajánlott kocsi fuvart Budapest felé.
Távolság: 20,4 km
Szintkülönbség: +861 m, -968 m
Menetidő: kb. 6:30
Útiköltség: 1240 Ft (visszaút kocsival)
Ha a májusi eső aranyat ér, gondolom akkor az áprilisi hó is biztos jó valamire. Egyre biztosan, ha hó van, akkor nincs sár, legalábbis nem a hófödte szakaszon. Ismét a Nyugatiból indultunk útnak ZSaDDal Kismarosra, ahol negyed órát várva felpattantunk a Kóspallagi buszra. Vasárnaponként a busz felmegy egészen a Kisinóci turistaházig, de mi a legutóbb csak Kóspallagig jutottunk, ezért a templomnál véget ért a buszos utunk. Itt csatlakozott hozzánk Zsófi és JeRRy, kik utoljára tavaly tavasszal kísértek minket utunkon a Cserhát dombjain.
A Szén-patakhoz érve ismét megtorpantunk átkelő híján. Mindössze egy farönk hevert keresztben a patak medrében, de tartottunk attól, hogy fáradt végtagjaink meginognak, és a végén a patakba esve találjuk magunkat. ZSaD egy sekélyebb részen egy lábbal érintve a vizet szökkent át a túlpartra, míg mi JeRRy remek ötletét követve megfogtunk egy-egy botot, és azzal a patakmederre támaszkodva átsétáltunk a farönkön. Pár kilométerrel később megláttuk végre a Nógrádi várat. Ekkor már azt hittük minden megpróbáltatásnak vége, de pár száz métert megtéve a Fekete-patak állta utunkat. Szerencsére itt is volt keresztben pár vékonyabb faág, ami elbírt minket.
A vasútállomáson a pecsét ki volt készítve, annak ellenére, hogy a vonat nem járt, csak pótló buszok közlekedtek. A pecsételést követően kellemetlen meglepetés ért minket. Az elvira szerint közlekedő 17:46-os pótlóbusz nem létezik, ezért inkább elfogadtuk JeRRy által felajánlott kocsi fuvart Budapest felé.
Szintkülönbség: +861 m, -968 m
Menetidő: kb. 6:30
Útiköltség: 1240 Ft (visszaút kocsival)
