Hóhányástúra

25. túra: OKT 10. szakasz (Kőhányáspuszta -> Gánt)

Kicsivel több, mint két évet kell várni, egy újabb kiadós havazásra. Már sikerült elfelejteni a legutóbbi havas túra nehézségeit, csak a szép emlékek maradtak. Szóval jó ötletnek tűnt, hogy ismét elővegyük a hótaposót, pontosabban csak én, mert ZSaD még mindig nem szerzett be egy igazán meleg lábbelit, és szándékoltan havas túrára kihagyott 13 km-es vértesi kirándulást is letudjuk.

A megszokottól eltérően nem a Déli pályaudvarról indult a vonatunk, hanem Kelenföldről. Ennek az alagútnál megcsúszott támfal volt az oka. A vonatunk 7:28-kor indult Tatabányára, ahol 18 percünk volt átszállni a Székesfehérvár felé menő buszra. Budapesten nem volt hó, ezért egész úton azt néztem, hogy vajon lesz-e elég hó egy igazi jó havas túrához. Tatabányán már elég biztató volt a helyzet. A buszon mindösszesen 10-12-en voltunk. Minden kilométerrel egyre nagyobb lett a hó. Délelőtt 9 óra előtt pár perccel elértük Kőhányáspusztát, a túra kiindulópontját.

Megtettük a szokásos előkészületeket. pecsételtünk, elővettünk egy szendvicset, készítettem pár fényképet. felcsatoltam a kamáslit. Elindultunk. Kezdetben egészen jól haladtunk, mert az emelkedőn nem volt olyan mély a hó. Fél órával később viszont már kezdődtek a bajok. Mi fáradni kezdtünk máris, a hóvastagság meg már jóval 20 cm fölött járt. Újabb fél óra menetelés után az utunk elfordult és lefelé vettük az irányt. Egy szűk, vízmosás szerű völgyben kellett lefelé mennünk. Itt minden lépésnél más-más mélységű hóban találtuk magunkat. Volt hogy 40 cm mélyre süllyedtünk bele. Rettentő kimerítő volt minden méter megtétele, pedig lefelé mentünk.

Ugyan még csak alig egy órája indultunk, de máris tartanunk kellett egy nagyobb pihenőt. Ha lehetőség lett volna innen hazaindulni, akkor komolyan elgondolkoztunk volna rajta. Szerencsénkre egy kicsivel könnyebb szakasz jött, bár most meg az olvadozó havon és jégrétegen áthatoló lábunk került mély pocsolyába néhányszor. Sajnos nem örülhettünk sokáig a vékonyabb hórétegnek. Az utunk ismét felfelé indult, ezzel egy időben a hó mennyisége ismét komoly akadályt jelentett.

A sok szenvedés és panaszkodás mellett azért a táj lenyűgöző szépségét is észrevettük. Nem véletlenül mentünk havas területre kirándulni ezen a szép napos hétvégi napon. Volt ahol az erdészeti járművek keréknyomatát tudtuk kihasználni, de sajnos ezek meg nem voltak elég szélesek, és gyakran összevertük a bokánkat.

Már majdnem két órája küzdöttünk a hóval, mikor egy újabb akadályt kellett legyűrnünk. Az ágakon megülő nagy mennyiségű csapadék nagy nyomást gyakorolt rájuk, ezért nagyon meghajolva teljesen eltorlaszolták az utunkat. És persze tüskés is volt a bokor. Az egyik tüske meg is szúrta az ujjam, de volt kéznél papír zsebkendő, és a vérzés hamar elállt. Már közel jártunk Mindszentpusztához, ahol szerettünk volna egy igazi hosszú pihenőt tartani, de az utat nagyon nehezen tudtuk követni. egyszerűen a kék jelzések megritkultak, és a hóban nem lehetett még csak sejteni sem, hogy merre kanyarog az ösvény. Kénytelenek voltunk folyamatosan GPS-t használni.

Mindszentpusztán pecsételtünk, és pihentünk 15 percet. Jóval lassabban haladtunk mind szerettük volna. Ugyan a tervezett busz eléréséhez megfelelő volt a tempó, de ha már Gánton járunk, akkor ismét szerettünk volna betérni Mary néni vendéglőjébe. Kicsit felfrissülve nekiindultunk a kirándulás rövidebbik felének. Megint felfelé mentünk, és megint egész jól tudtunk haladni. Úgy látszik ezen a napon a lejtők és völgyek okoztak komoly kihívást.

A térkép szerint már csak egy hosszú lejtő volt hátra, majd egy 2-3 km hosszú egyenes sík szakasz. Valaki más is kíváncsi volt a havas dombokra. Gánt felől egy ember lábnyomai vezettek a hóban felénk. Próbáltunk a lábnyomaiba lépni a mély hóban, de nem sokat segített sajnos. A völgybe leérve ismét nagyon vastag volt a hóréteg. Hiába álltunk meg pihenni, pár lépés megtétele után ismét pihenőért kiáltott a lábunk. A hasunk meg persze hajtott tovább minket, hogy Mary Néne vendéglőjében legyen elég időnk enni egyet a buszunk érkezéséig.

Kemény fél óra volt, míg a völgyből sikerült kiérnünk egy erdei útra. Itt 3 fiatal sráccal futottunk össze, akik ekkor még nem sejthették, mi vár rájuk. Innen már elég könnyen haladtunk a keréknyomot kihasználva. Az erdőből kiérve ismét rájöttem, hogy érdemes lett volna napszemüveget hoznom magammal. A hófödte sík terep megtöbbszörözte a napfény erejét, ezzel okozva nekem egy hunyorgós fél órát.

Délután 1 óra után nem sokkal értünk be Gántra. Utunk egyenesen a vendéglőbe vitt, ahol ismét szeretettel fogadtak minket. Egy jóízű szarvaspörkölt után hazafelé vettük az irányt. A menetrend szerint érkező busszal mentünk Székesfehérvárra. Ott átsétáltunk a vasútállomásra, és vonattal mentünk fel Budapestre.

Távolság: 12,9 km

Szintkülönbség: +269 m, -372 m

Menetidő: kb. 3:48

Útiköltség: 3 350 Ft