11. túra: OKT 10. szakasz (Kőhányás -> Szárliget)
Igazi őszies, borús, ködös időjárás várt ránk a Vértesben. Ismét a 7:28-as vonattal indultunk Kelenföldről szülővárosom felé ZSaDdal. Anyunak köszönhetően Kőhányásra kocsival mehettünk a tatabányai vasútállomásról. Háromnegyed kilenc felé értünk a kiinduló ponthoz. A kápolna mellett kiszálltunk a kocsiból, majd célba vettük a pecsételő helyet.
A gumis bélyegző remek állapotban volt. A pecsételést követően épp a kamásli felcsatolásával foglalkoztam, mikor egy csacsi köszönt ránk a bélyegző pont melletti kerítés túloldaláról. A következő pillanatban meglepetésünkre egy busz érkezett a parkolóba, amiről kb. 25 hátizsákos szállt le, és rohamozta meg a pecsétet. Szerencsénkre ők Mindszentpuszta felé indultak, így nem kellett egy busznyi emberrel együtt haladnunk a természet lágy ölén.
Egy nagyobb emelkedővel indult az utunk Vérgesztes felé, és mielőtt felértünk volna a csúcsra, tettünk egy kis kitérőt a 2 pontos GCVkor geoláda felé. Szép lehetett volna a kilátás mindkét ponttól, de az erős köd miatt nem lehetett messzire látni. Egyáltalán nem bántam a ködös időt, mert az erdőnek valami fantasztikus misztikusságot adott. Nagy élmény volt mindvégig. A geoláda megkeresése után folytattuk utunkat a kék jelzésen. Egy szűk óra alatt Várgesztesre értünk. Felmentünk a várba pecsételni, de köd miatt nem váltottunk jegyet a kilátóba. A vár mellett gyorsan letudtuk a GCVARG ládát is.
Rövid pihenő után haladtunk tovább a falun keresztül. A Zsigmond-kő lábánál egy kis kökény kóstolás után nekiveselkedtünk az előttünk tornyosuló hegyoldalnak. Kis kitérőt tettünk a GCzsig geoládához. A köd mértékét mi sem mutatja jobban, minthogy csak 2-3 ház körvonala sejlett fel mindössze az egész falu látképe helyett. Kicsit szusszantunk, mielőtt tovább indultunk volna, és láttuk, hogy a köd kissé oszlani kezdett.
Sajnos nem volt szerencsénk, és most nem láttunk egyetlen vadállatot sem, erről a közeleben dolgozó fakitermelő munkások is gondoskodtak. A Mátyás-kutat kihagytuk, mert a GCRobk ládához tettünk kitérőt. A Robinson kunyhó maradványainál lévő láda után gyorsan visszatértünk a kékre.
A Szarvas-kút mellett elhaladva utunk a Vitány vár romjaihoz vezetett minket. Ez volt a túra egyetlen pontja, ahol egy kis napsütés ért minket. A vár romjainál pihentünk egy picit, majd folytattuk ez emelkedést a GCVitv geoládához. Egy gyors logolást követően hamar feljutottunk a kirándulás legmagasabb pontjára. Innen már csak lefele volt tovább, haladtunk is gyorsan.
Körtvélyesnél a régi temető mellett ereszkedtünk lefelé a Mária szakadékban. Itt természetesen a GCmari ládát is letudtuk. Csákányospusztán volt egy kis értelmetlennek tűnő terelés, mivel a kerülőúton haladva is sikerült az ól felé hajtott birka csordával szembe mennünk. Az 1-es fűútnál lévő szebb napokat is megélt Birka csárda eladó sorra került. A főutat átszelve egy földúton jutottunk Szárligetre, ahol egyenes utunk volt az állomásig. A korai indulásnak köszönhetően a 14:51-es vonatot értük el. Szerencsére csak 5 percet kellett várnunk, mert a lepusztult állomáson még egy resti sem volt.
Távolság: 18 km
Szintkülönbség: +517 m, -607 m
Menetidő: kb. 5:21
Útiköltség: 2050 Ft
Igazi őszies, borús, ködös időjárás várt ránk a Vértesben. Ismét a 7:28-as vonattal indultunk Kelenföldről szülővárosom felé ZSaDdal. Anyunak köszönhetően Kőhányásra kocsival mehettünk a tatabányai vasútállomásról. Háromnegyed kilenc felé értünk a kiinduló ponthoz. A kápolna mellett kiszálltunk a kocsiból, majd célba vettük a pecsételő helyet.
Egy nagyobb emelkedővel indult az utunk Vérgesztes felé, és mielőtt felértünk volna a csúcsra, tettünk egy kis kitérőt a 2 pontos GCVkor geoláda felé. Szép lehetett volna a kilátás mindkét ponttól, de az erős köd miatt nem lehetett messzire látni. Egyáltalán nem bántam a ködös időt, mert az erdőnek valami fantasztikus misztikusságot adott. Nagy élmény volt mindvégig. A geoláda megkeresése után folytattuk utunkat a kék jelzésen. Egy szűk óra alatt Várgesztesre értünk. Felmentünk a várba pecsételni, de köd miatt nem váltottunk jegyet a kilátóba. A vár mellett gyorsan letudtuk a GCVARG ládát is.
Rövid pihenő után haladtunk tovább a falun keresztül. A Zsigmond-kő lábánál egy kis kökény kóstolás után nekiveselkedtünk az előttünk tornyosuló hegyoldalnak. Kis kitérőt tettünk a GCzsig geoládához. A köd mértékét mi sem mutatja jobban, minthogy csak 2-3 ház körvonala sejlett fel mindössze az egész falu látképe helyett. Kicsit szusszantunk, mielőtt tovább indultunk volna, és láttuk, hogy a köd kissé oszlani kezdett.
Sajnos nem volt szerencsénk, és most nem láttunk egyetlen vadállatot sem, erről a közeleben dolgozó fakitermelő munkások is gondoskodtak. A Mátyás-kutat kihagytuk, mert a GCRobk ládához tettünk kitérőt. A Robinson kunyhó maradványainál lévő láda után gyorsan visszatértünk a kékre.
A Szarvas-kút mellett elhaladva utunk a Vitány vár romjaihoz vezetett minket. Ez volt a túra egyetlen pontja, ahol egy kis napsütés ért minket. A vár romjainál pihentünk egy picit, majd folytattuk ez emelkedést a GCVitv geoládához. Egy gyors logolást követően hamar feljutottunk a kirándulás legmagasabb pontjára. Innen már csak lefele volt tovább, haladtunk is gyorsan.
Körtvélyesnél a régi temető mellett ereszkedtünk lefelé a Mária szakadékban. Itt természetesen a GCmari ládát is letudtuk. Csákányospusztán volt egy kis értelmetlennek tűnő terelés, mivel a kerülőúton haladva is sikerült az ól felé hajtott birka csordával szembe mennünk. Az 1-es fűútnál lévő szebb napokat is megélt Birka csárda eladó sorra került. A főutat átszelve egy földúton jutottunk Szárligetre, ahol egyenes utunk volt az állomásig. A korai indulásnak köszönhetően a 14:51-es vonatot értük el. Szerencsére csak 5 percet kellett várnunk, mert a lepusztult állomáson még egy resti sem volt.
Távolság: 18 km
Szintkülönbség: +517 m, -607 m
Menetidő: kb. 5:21
Útiköltség: 2050 Ft
