Árkon bokron át

27. túra: OKT 9. szakasz (Zirc -> Csőszpuszta)

A szokásos 6:45-ös falujáró busszal indultunk a Népligeti állomásról Zirc felé. A szokottól eltérően Pepe is csatlakozott hozzánk. Zircen a vasútállomáson pecsételtünk, majd elindultunk Nagyesztergár irányába úttesten. Kicsit fura érzés volt, hogy egy falunyit visszafelé kell mennünk, hiszen pár perce még a busszal tettük meg ezt a szakaszt.

Nagyesztergárt elhagyva pár száz méterig volt csak jó utunk. Többször is ellenőriznünk kellett, hogy jó irányba haladunk-e, mert a gaz, és a vihar okozta kidőlt fák teljesen eltüntették az ösvényt. Sokat bosszankodva legyűrtük az elénk kerülő akadályokat, és később már gyorsabban tudunk haladni, mert a terep is könnyen járhatóvá vált.

Az idő borús volt ugyan, de szerencsére nem esett az eső. A korábbi napok esőzése miatt a patakokban bőven volt víz. Még Bakonynána előtt kellett egyszer átkelnünk egy patakon, de nem okozott gondot, mert voltak szép nagy kiálló kövek, amiken át tudtunk szökdelni. Délben Bakonynánán a pecsételést követően egy padon megebédeltünk a hátizsákunkból. Ekkor már túl voltunk a féltávon, nem kellett sietnünk.

Bakonynánától Jásdik végig követtük a Gaja patakot. A Bakony egyik legszebb szakasza ez. Jásdhoz közeledve az egyik helyen kénytelenek voltunk eláztatni a cipőnket, mert a patak bő vize nem adott más esélyt. Illetve mégis, hiszen ZSaD inkább mezítláb szelte át a hideg vizet. Jásdon nyitva volt a bolt, ott tudtunk pecsételni.

Már csak bő 3 km és egy 250 méter magas kaptató volt előttünk. A nap is kisütött a végére, ezért a komótos tempónk ellenére sikerült a domb tetejére teljesen kifulladnunk. Tésen beugrottunk a kocsmába egy frissítőért, majd átsétáltunk Csőszpusztára, ahonnan szápári átszállással jutottunk vissza a fővárosba.

Távolság: 19,7 km

Szintkülönbség: +535 m, -472 m

Menetidő: kb. 5:47

Útiköltség: 4 650 Ft

Egyenesen a cél felé

26. túra: OKT 2. szakasz (Sümeg-> Sárvár)

Minden igyekezetem ellenére ezt a szakaszt a menetirányunkkal ellentétesen, Keletről Nyugat felé jártuk be. Szokás szerint a többnapos gyaloglásra csak ZSaD kísért el. A vonatunk a Déliből indult 6:30-kor, de nekem sikerült már 6 előtt pár perccel befutnom a Kelenföldi vasútállomásra. Május 1. miatt egész sokan voltak a pályaudvaron, gyorsan elröpült a fél órás várakozás. Kilenc órakor már Devecseren voltunk a buszállomáson, ahonnan a Győr felől Hévíz felé közlekedő járat vitt minket

A kirándulást kb. 10 órakor kezdtük meg egy hosszú gyaloglással a Mihályfa felé vezető aszfaltúton. A forgalom szerencsére nem volt vészes. Örültünk volna, ha valahol belecsöppenünk egy kis falusi majálisba, de sajnos csak Kisvásárhely volt az egyetlen lakott település Sümegtől a Szajki tavakig. Az idei népszámlálási adatok alapján 37-en lakják Kisvásárhelyt, így természetesen nem is volt szinte semmi élet a faluban.

A szinte teljesen sík terepen gyorsan szeltük a kilométereket. Kellett is haladnunk, hiszen közel 30 km volt aznapra betervezve. Felváltva követték egymást hosszabb földutak és rövidebb aszfaltozott utak. A Celldömölk-Zalaegerszeg vasútvonal fölötti hídon tartottunk fél 2 felé.

Végre változott a környezet, erdőben mentünk tovább. Rengeteg magasles volt a kék jelzés mentén így reménykedtem, hátha összefutunk néhány őzzel vagy szarvassal. Először egy őzt láttunk botorkálni az úton előttünk, később meg egy szarvas legelészett egy irtáson balra tőlünk. 3 előtt nem sokkal 3 túrázó jött szemből. Kicsit elgondolkodtunk, hogy ők vajon elérik-e majd Sümeget sötétedés előtt.

Türjét Bögötével összekötő út szélén ismét pihentünk egy utolsót, mikor a szendvicsünk majszolás közben arra lettünk figyelmesek, hogy bő 100 méterre tőlünk egy őz kószál a kék jelzésen. A terep nem volt nehéz, mi mégis kezdtünk fáradtságot érezni a lábainkban, de már nem volt sok hátra. Újabb hosszú egyenes szakaszok váltották egymást, mígnem az egyik szajki tó partját el nem értük. Itt egy kerítés tövében haladtunk tovább. Mozgásunkkal sajnálatos módon egy egész szarvascsordát sikerült megzavarnunk és szerencsétlen jószágok a kerítésen keresztül kerestek menekülő utat. Egy-két szarvasnak sikerült átugrani az akadályt, de mikor a következő visszapattant a kerítésről, akkor a többiek már inkább egy másik irányba távolodtak el tőlünk.

Délután 5 óra felé megérkeztünk a Szajki-tavakhoz, ahol Tulok Jánosné megmutatta nekünk, hogy merre lesz a szállásunk. A szálláson elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd a Jégkert büfében folytattuk a pihenést.

A második nap nem siettünk az indulással, mert bőven volt időnk a betervezett 30 km megtenni. Reggel 8:30 felé indultunk el Hosszúpereszteg felé. Az eső kicsit csöpögött, de a fák között ebből nem sokat érzékeltünk. A faluban nyitva volt a bolt, így betértünk némi reggeliért. A pecsételőhely mellett a templom tövében elfogyasztottuk a reggelinket. Hosszúpereszteg valóban egy hosszú község, kellett még jó 10 perc, mire elhagytuk a lakott területet.

Egyenes szakaszokból ezen a napon sem volt hiány. Dél felé már Káldon voltunk, de sajnos csak egy ivó volt nyitva, így nem tudtunk ebédelni. Hamar tovább is álltunk. Káld határában kezdődött a Farkas erdő névre keresztelt parkerdő. Az eddigi domborzati viszonyokhoz képest kissé dombosabb , de könnyen járható volt a terep. A parkerdő vége felé egy közel 4 km hosszú egyenes szakaszt kellett aszfaltúton legyűrnünk. Gérce előtt még megmásztunk egy kisebb dombot, majd egy meredek lejtőn ereszkedtünk le a faluba. A szállásunk a Kismackóban volt, ahol egy tál finom leves volt a vacsoránk. Ezt egészítette ki a kolléganőm Évi egy tál töki pompossal.

Másnapra esős időt ígértek, ezért már 7 után nem sokkal útnak indultunk. Pechünkre fél órával később már esett is az eső. Fényképezőt elpakoltam, esőköpenyt elővettük és monoton léptekkel szép csendben mentünk Sárvár felé. Sárvárra érve elállt a szemerkélő eső is. Mivel nem nagyon tudtunk pihenni megállni, nagyon hamar odaérünk a vasútállomásra. Fél 11-kor már Budapest felé robogtunk a vonattal.

Távolság: 72,3 km

Szintkülönbség: +518 m, -553 m

Menetidő: kb. 18:58

Útiköltség: 7 545 Ft
Szállásköltség: 6 700 Ft