Taxival a kéken

25. túra: OKT 9. szakasz (Csőszpuszta -> Fehérvárcsurgó)

Hosszas tanakodás után ,a hátralévő 3 napra tervezett bakonyi szakaszt szétbontottuk 3 különálló egynapos kirándulásra. Anyagilag lehet nem a legjobb döntés, de utólag látva, hogy az étkezéssel gondban lettünk volna, jó döntésnek tűnik. Előzetes terveink szerint a Népligetből 7:15-kor induló busszal mentünk volna (ZSaD és én), de újdonsült túratársunknak (Levi) köszönhetően kocsival mentünk Székesfehérvárig. Onnan átbuszoztunk Várpalotára, ahonnan taxival terveztük a kiinduló pontra jutást.

Gondoltam nem olyan egyszerű taxit fognunk Várpalotán, ezért telefonon előre leegyeztettem, hogy mire is lenne szükségünk. A megbeszéltek szerint Székesfehérvártól indulva próbáltam telefonon hívni, de sajnos nem vette fel. Kissé kezdtem ideges lenni, hisz nem esett volna jól plusz 13 km séta az aszfalt úton. Várpalotára érve nem láttunk taxit a buszállomáson, és a taxisunk továbbra is elérhetetlen volt, ezért egy másik taxissal próbálkoztunk. Szerencsénkre 15 perc se kellett és már a taxiban ülve robogtunk Csőszpuszta irányába. Miután megérkeztünk a korábbi taxis visszahívott és sűrű elnézést kérve magyarázta, hogy a telefonja elromlott és nem jelzi a bejövő hívást, de ez akkor már édes mindegy volt.

Fél 10 felé neki is kezdtünk a közel 30 km-es kirándulásunknak. Szinte ahogy beértünk az erdőbe egyből megcsapta a hagyma illata az orrunkat. Hatalmas területet borított be a virágzó medvehagyma az ösvény mindkét oldalán. Jó volt az idő és mi meg jó hangulatban csevegtünk a nyárra tervezett családi utazásainkról. Hamar elértük a kisgyóni pecsételő helyet, de sajnos pecsét helyett csak pár pihenő családra leltünk. Se bélyegző, se nyalóka, maradt a fotó készítés.

A nap továbbra sem kímélt minket, de szerencsére a lombok némi árnyékot adtak. A nyakam a nap végére persze így is rákvörösre égett. 12 óra után pár perccel már túl voltunk félúton Bakonykúti felé. Mikor kiértünk egy szántó szélére Isztimér közelében egy bátor őz keresztezte utunkat a messzeségbe. Pár perccel rá, még a mező szélén tartottunk egy hosszabb pihenőt az uniós támogatásból kialakított asztalokkal, padokkal felszerelt erdei pihenőhelyen.

Kicsit még követtük a szántóföldet, majd letérve a földútról keskeny ösvényen haladtunk tovább. A kirándulásunk egyik legszebb szakasza volt ez. Egy sütkérező erdei siklót zavartunk meg ottjártunkkal.

Bakonykútiban ismét megpihentünk egy kicsit a pecsételés mellett. Se bolt, se kocsma, de szerencsére volt kút az út szélén és fel tudtuk tölteni a vízkészletünket. A faluból kifelé egy rövid emelkedő végén ismét a perzselő nap sütötte nyílt terepen mentünk tovább. A következő pár kilométer igazán változatos volt. Fel a dombra, le a növényekkel sűrűn benőtt völgybe, majd ismét fel egy kopár sziklás dombtetőre. Egy közeli tanyáról hoztak ide birkákat legelni. Fél órával később egy gyík pózolt hosszasan a napfényben fürdőzve.

Ahogy közeledtünk Fehérvárcsurgó felé egyre több kirándulóval, bringázóval találkoztunk. A víztározóhoz érve szinte alig ismertük fel a rég nem látott tavat. Legutóbbi ittjártunkkor majdnem az egész tó be volt fagyva, és mindent hó borított.

Készítettünk pár fényképet a tó partján, majd a buszmegálló felé vettük az irányt. Közben megnéztük, hogy mikor megy buszunk, így még volt időnk egy 10 perces pihenőre a kastélykertben. Kicsit hosszúnak tűnt most ez a közel 30 km, mert rég voltunk ilyen hosszú egy napos kiránduláson. A Bakonyból már csak 2 szakasz maradt hátra, remélem azok is hasonlóan szépek lesznek.

Távolság: 29,5 km

Szintkülönbség: +551 m, -839 m

Menetidő: kb. 8:16

Útiköltség: 3 580 Ft