Cserhát dombjain

5. túra: OKT 18. szakasz (Felsőpetény -> Becske)

Az év legrövidebb hétvégéjén messzire menni nincs idő, ezért választottunk ismét egy közelebb eső 1 napos kirándulást. A hétvége rövidsége miatt most csak 3-an mentünk. ZSaDdal a 8:07-es vonattal hagytuk el a Nyugatit, majd 9:20-kor már Vácról mentünk tovább a busszal. Majd 10 perces késéssel érkeztünk Felsőpetényre. Köszönhető volt ez annak is, hogy Ősagárdon több mint 5 percre eltűnt a sofőr az italbolti megállónál. Zsófival és JeRRyvel (aki sajnos most nem tudott velünk tartani) Petényi sörözőnél találkoztunk. A kocsmában épp ment a malajziai forma1-es futam a tévében, mikor egy másik 4 fős társasággal együtt elhelyeztük a pecsétet az igazolófüzetben.

A 2 héttel ezelőtti kirándulást itt fejeztük be, de akkor már nem volt kedvünk a felsőpetényi 2 pontos multi ládát megkeresni, így most ezzel kezdtünk. A templom nem volt messze, a kastély meg pont útba esett, szóval ezzel nem ment el sok idő. Alsópetény felé haladva a nagy szárazság ellenére is volt egy kicsit sárosabb terep. Rossz belegondolni, hogy mi lehet ott esőzések után. ZSaDnak kellően fájdalmasak voltak az első kilométerek a tegnap esti dorbézolás miatt, de ahogy haladtunk előre, annál jobban bírta, sőt a végére ő lett a legfrissebb közöttünk.

Fél 12 felé értük el Alsópetényt, ahol a buszmegállóban lévő gumis pecséttel hagytunk nyomot a Kéktúrás füzetünkben, de még előtte felmásztunk a falu templomához is a dombra, hogy az itteni virtuális geoláda jelszavához hozzájuthassak, de sajnos nem emlékeztem pontosan, hogy hol is lesz a jelszó, és a neten való keresgélést időpocsékolásnak véltem, így inkább annyiban hagytam. A templom és környezete így is szép emlék marad.

 Már közeledtünk dél felé és még több mint 20 km volt hátra. Neki is iramodtunk a Romhányig tartó majd 8 km-nek. Ezen a szakaszon végre volt egy kisebb igazán erdei rész is. Letértünk a szekérútról, és egy keskenyebb ösvényen mentünk tovább. Romhány határában tettünk egy 1 km-es kitérőt a Rákóczi fához, és pár percig megpihentünk alatta. Jól esett az a kis árnyék amit a fa adott, mert egész nap melegen tűzött ránk a nap. Romhányon megpróbálkoztunk az állomáson lévő negatív fémbélyegzővel is, de siralmas volt a lenyomata. Korábban felírtam, hogy milyen alternatív pecsételő helyeket javasolnak a kéktúrázók, így a jegyzetemből megtudtuk, hogy kell lennie itt Romhányon egy Lilla presszónak is. Utóbb kiderült, hogy valószínűleg már elhagytuk, mikor az állomásig mentünk. De sebaj, hiszen egészen a község szélén Kétbodony irányában található a Fáradt Vándor panzió, ahol eltöltöttünk 10 percet és pecsételtünk is a céges pecséttel egyet.

Innen már igazán nem volt messze Kétbodony, a két település között mindössze kb. 300 méter a távolság. Az idővel nem álltunk rosszul, de mivel még sok volt hátra - és a lábunk is kezdett fájni a sok aszfalton való gyaloglás miatt - megpróbáltuk tartani az eddigi jó tempónkat. A Kétbodonyi pecsét szintén használhatatlan volt, így itt is alternatív megoldásban gondolkoztunk. Egy leírás szerint a nógrádkövesdi elágazásnál, mikor az utunk 90 fokkal elfordul, kell tovább menni 100 métert egyenesen a Hangi presszóhoz. Nos, ez igaz is, csakhogy két ilyen hely is van. A másodiknál találtuk meg a presszót és gyűjtöttük be az olvasható pecsétet.

Az utolsó 11 km-re bő 3 óránk maradt.Kétbodonyt elhagyva hosszan emelkedett az utunk, majd még hosszabb lejtős szakasz jött. Mikor elértük a síneket, óránkra pillantva láttuk, hogy van bőven időnk pihenni pár percet. Szép füves területen le is ültünk uzsonnázni. A késői indulás miatt viszonylag erőltetett volt a tempó, ezért eléggé elfáradtunk, de már nem volt sok hátra.

Becskére beérve megnéztük a feljegyzést, hogy hol található a bélyegző. Épp a Fő út 4-es szám előtt álltunk, ezért kisebb morgással mondtam a többieknek, hogy a 70-es számig kell majd elmennünk és onnan vissza, mert persze az vasútállomás a másig irányban van. A vadász presszóban a gyors pecsételést követően magunkhoz ragadtunk 1-1 frissítőt és elindultunk az állomás felé. 100 méterrel a megállótól Zsófiért megérkeztek kocsival, így csak ketten vártuk a falutól távol eső lepusztult állomáson a régi kis piroska vonatot. Meglepetésünkre óramű pontossággal érkezett a vasparipa. Felszálltunk és kényelembe helyeztük magunkat, hiszen egészen a Keletiig vitt minket a vonat.

A túra adatai:
Távolság: 25,8 km (+1,2 km a vasútállomás)
Szintkülönbség: +579 m, -575 m
Menetidő: kb. 6:57
Útiköltség: 2 325 Ft

Fel a Naszályra

4. túra: OKT 18. szakasz (Katalinpuszta -> Felsőpetény)

A Kéktúrás kirándulásainkat tekintve rekordot döntöttünk a résztvevők számának tekintetében. Öten (Zsófi, JeRRy, Táczi, ZSaD és én) vágtunk neki a bő 20 km-es távnak. Katalinpusztára könnyű Budapestről eljutni, mivel közvetlen buszjárat van Újpest-Városkaputól. Korán indultunk, mert Felsőpetényről 15:50 körül elmegy az utolsó használható busz, és nem kívántunk fél kilencig ott rostokolni az utolsó járatig.
8 után nemsokkal érkeztünk meg a kiinduló ponthoz, ahol az Italboltban hamar meg is kaptuk a pecsétünket. Kicsit aggódtam, hogy vajon ilyen korán nyitva lesz-e már az ivó, de nem kellett csalódnom, faluhelyen a kocsmák mindig nyitva vannak. A túra első 2 km-e során mintegy 180-190 métert kellett megtennünk felfelé, így hamar bemelegedtünk. Kedvet is kaptunk hárman a GCskor geoláda felkutatásához, amit még 100 méterrel feljebb kapaszkodva találtuk meg. Ismét bebizonyosodott, hogy érdemes kisebb kitérőket tenni egy-egy geoláda megkereséséért, mert a többségüket olyan helyre teszik, ahol valami természeti szépség vár ránk.

Miután visszatértünk a többiekhez, folytattuk utunkat a kék jelzésen. A Bik-kútnál tartottunk egy rövid pihenőt, majd haladtunk tovább. Messze a fák mögött egy őzikét is láttunk, de csak pár pillanatra. Felküzdöttük magunkat a gerincre, majd ismét tettünk egy pár száz méteres kitérőt a Látó hegyhez. Ősszel jártam erre ZSaDdal, és akkor egy láda miatt találtuk meg ezt a kilátópontot. Jó időben nagyon szép a kilátás innen, persze ha nincs túl nagy pára, mint ottjártunkkor. Gondoltuk 1-2 szendviccsel pótoljuk az eddig elvesztett energiát, és így kellően lendületesen megyünk fel a csúcsra. Kicsit talán hamarabb kellett volna enni, mert teli hassal nem esett annyira jól az emelkedő.

Mivel már tudtuk mennyire párás az idő, tétováztunk egy kicsit, hogy felmenjünk-e a kilátóba, de végül rászántuk magunkat. A csúcson elég sokan voltak, mert mint később kiderült velünk szemben haladt egy Vácról induló teljesítménytúra. Megkezdtük a leereszkedést a csúcsról,  majd a Násznép-barlangot kerestük fel. Őszi ittjártunkkor nem volt nálunk zseblámpa, ezért nem sok mindent láttunk a barlangból, cserébe akkor egy denevérrel találkoztam elég közelről. Kis Batmaneket most is láttunk, de mind fent pihent a plafonon. Miután kibarlangászkodtuk magunkat már dél felé járt az idő és a nap sem bujkált felhők mögött, ezért szépen sorban tettük mindannyian a kabátunka a táskánkba.

Innen már csak lejjebb van, idővel jól állunk - konstatáltuk, és haladtunk tovább jókedvűen a szép napsütéses időben. Néhol még megmaradt hófoltoknak köszönhetően itt-ott elég sáros volt a terep, de láttunk már nagyobb sarat is ősszel Piliscsév felé haladva. Fél 2 körül értünk be Ősagárdra, ahol az bélyegző helyet keresve kiabáltak utánunk kedvesen, hogy ha netán nem lenne nyitva a kocsma, akkor menjünk vissza, mert náluk is van pecsét. Természetesen az Italbolt nyitva volt, mert ha már az sem...

A pecsétet szokás szerint készségesen odaadták. 20-30 percet töltöttünk itt egy frissítő ital elfogyasztása mellett. Volt még közel két óránk a busz indulásáig. 6 km-t kellett megtennünk, így szép kényelmes tempóban tovább haladtunk.

Kicsit kezdtünk fáradni az utolsó kilométereken, ezért Felsőpetényre érve örültünk, hogy van még bő 20 percünk a hazaindulásig, így a Petényi Kocsmában pihentünk meg. A bélyegző itt is rendben volt. A busz Vácig vitt minket, ahonnan vonattal jutottunk vissza Budapestre. Várhatóan két hét múlva folytatjuk a kirándulást Felsőpetényről.

A túra adatai:
Távolság: 20,4 km
Szintkülönbség: +841 m, -824 m
Menetidő: kb. 6:28
Útiköltség: kb. 1775 Ft