Felfelé a Pilisben

6. túra: OKT 15. szakasz (Bécsi út -> Dobogókő)

Végre elkezdett zöldbe borulni az erdő. Megjelentek a virágok mind a fákon, mind az aljnövényzetben. A társaságból többen is jelezték, hogy nem tudnak velünk tartani. Próbáltam újabb kalandorokat elcsábítani a következő szakaszra, de sajnos a végére ketten maradtunk ZSaDdal. Mikor indultunk már akkor is lógott az eső lába, de reménykedtünk, hogy nem lesz igaza az időjósoknak, és nem ázunk el fák gyér lombkoronája alatt. Reggel 7:50-kor már kint voltunk a Bécsi úton és elindultunk a főút melletti földúton. A pecsétet erre a szakaszra letudtuk még a 14-es szakasz végén, így most kihagyhattuk a téglagyári kitérőt. Készítettük magunkat lelkiekben, hogy nem olyan magas az a Kevély-nyereg, pikk-pakk fent leszünk rajta.

Üröm határában megkezdtük az emelkedést. Balra mellettünk a bárányok hallgattak és legelésztek komótosan, jobbra a házak előtt gyümölcsfák árasztottak virágillatot. Egy keményebb emelkedő után Pilisborosjenő határában haladtunk tovább a Teve szikla irányába. A sziklától nem messze megkerestük a GC1000  geoládát. Kellett hozzá jó 10 perc, mert az adott koordinátákon mindenfelé a rejtekhelynek megfelelő terep vett körbe minket. Ekkor már közel voltunk a mű Egri várhoz. Húsz perccel később már a GCeger  láda is megvolt.

Rövid pihenő után nekiveselkedtünk a Kevély-nyeregre felvivő meredeken emelkedő keskeny szekérútnak. Fent a nyergen sikerült egy meglepően jó lenyomatot elhelyezni az igazoló füzetben. A pecsételő hely melletti pihenőt fiatalok 5-6 fős csoportja foglalta el. Ők voltak az egyik állomása valami környéki akadályversenynek. Mobiltelefonból szóló zenét erősítettek fel egy megafonnal, ami elég hangulatromboló volt. Sajnos nem tanulták meg, hogy hogyan kell a természetben viselkedni. A Kevély nyeregről leereszkedve a Csobánka melletti gerincen haladtunk tovább. A szél ekkor erősen fújt, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltunk, hogy mihamarabb elérjük az erdőt.

Egy hosszabb unalmas szakasz következett egészen Pilisszentkereszt határáig. Már vártuk a Dera szurdok szakaszát. A szurdok bejárata felé közeledve egyre több és több futóval találkoztunk. Gondoltuk van itt egy kisebb verseny. Hát a pihenőbe érve megtudtuk, hogy ez nem egy kis helyi verseny. A Postás kupát sikerült "kereszteznünk". A sok versenyzőnek köszönhetően több büfé is volt. Az egyik mellett húsokat grilleztek, de sajnos hosszú volt a sor, így csak a szendvicseinket ettük ismét. A kései ebéd után elindultunk felfelé a szurdokban, ami nagy csalódás volt, mert a korábbi száraz időszak miatt a patak teljesen kiszáradt. Egy évvel ezelőtt jártam itt, és akkor bőségesen volt víz a mederben.

A szurdok végén beléptünk a faluba, és elindultunk a Felső kocsma felé. Az út ismét meredekebben kezdett emelkedni. Tudtuk ennek az emelkedőnek a tetején már Dobogókő van. De messze volt az még. 4 km előre, 300 méter felfelé. A Felső kocsma előtt látható szerintem az ország legrövidebb kerékpár útja, kb. 80 méter hosszú lehet és ez alatt két utat is keresztez. Az ivóban legurítottunk egy üveg sört, és pecsételtünk is egyet a rend kedvéért. Fél órányi szusszanás után célba vettük a föld szívcsakráját. Fárasztó volt ez a szakasz. Ekkor már közel 1000 métert haladtunk felfelé.

A Zsivány szikla közelében messziről kiszúrtuk a GCbzsi láda rejtekét, így a logolás nem vitt el sok időt. Nem sokkal később felértünk a tetőre, ahol a pecsételő hely előtt galád módon marhalábszárból bográcsgulyást és füstölt csülökkel meg bablevest főztek szerencsére volt 30 percünk a busz indulásáig, ezért rendeltünk is 1-1 gulyás levest és hozzá 1-1 pofa házi sört. Nagy nehezen sikerült a tűz forró levest fél óra alatt megenni, nagyon jól esett. A busz a pomázi hévig repített minket, ahonnan gyorsan jutottunk el a Batthyány térig.

A túra adatai:
Távolság: 22,2 km
Szintkülönbség: +1058 m, -486 m
Menetidő: kb 7:17
Útiköltség: 715 Ft (Csak visszaút, odafelé elegendő a BKV bérlet)