Fel a Vértesbe

12. túra: OKT 10. szakasz (Csókakő -> Gánt)
 
Idei utolsó kirándulásunk során ZSaDdal egy rövidebb szakaszt választottunk, hiszen egyre hamarabb jönnek a sötét éjszakák. 6:50-kor indultunk busszal a Népligetből Csókakőre, vagyis a falu melletti főút leágazásáig. A sofőr kényelmes 60 km/h-ás tempóval szelte a kilométereket, de így is sikerült tartani a menetrendet, mert nem sok megállóban volt utas cserélődés. Már csak egy megállóra voltunk a céltól, mikor 10 perces pihenőt tartott a pilótánk, így a mi fülünk is pihenhetett egy kicsit. Tudniillik az úton a 3. sorból élvezhettük Máté Pétert, Jimmy-t, Korda Gyurit és társait.

9 órára értünk Csókakőre, ahol a kétes hírű Vadász vendéglőben kezdtük meg a szakaszt egy őzikés pecséttel. Mi voltunk az első vendégek aznap, de így a túra előtt csak elvitelre kértünk üdítőt. A kaptató megkezdése előtt a központban lévő betlehemes mellett felvettem a kamáslit és megreggeliztünk. A vár még mindig ott tornyosult felettünk. Kb. 15 perc alatt jutottunk fel a várhoz, és kezdtük el keresni a GCCsok geoládát. A meredek hegyoldal miatt a gps nem tudott kellően pontos információt adni a láda hollétéről, és elfelejtettem a geocaching.hu-n megnézni a rejtés fotóit, így kb. 45 percnyi sziklamászás után feladtuk a keresést. A sziklákról nyíló pazar kilátás kárpótolt minket az időveszteségért cserébe.

Már nem kellett sokat mennünk, hogy felérjünk a Vértesbe. Egy rövidebb szakasz műút után, folytattuk az utunkat a fák között. A terep szinte teljesen vízszintes volt, csak kevés enyhe emelkedő és lankás lejtő tarkította. A buszunk hazafelé nemsokkal 15 óra előtt indult Gántról, de szerettük volna megkóstolni az otk-s fórumokon magasztalt szarvaspörköltet Märy Néni vendéglőjében. A finomnak ígérkező vadpörkölt gondolata nagyobb tempóra sarkalt minket.

A GCRedl láda nagy kitérő lett volna, ezért inkább kihagytuk. Gánt előtti ereszkedő során egy rossz lépés miatt megfájdult a derekam, ezért az utolsó 2-3 kilométert már nem élveztem annyira. Gánt egy nagyon rendezett, szép, csendes falu. A vendéglőhöz vitt az utunk, mivel az volt a pecsételő hely is. Szerencsére nem voltunk nagyon koszosak, és nem izzadtunk le túlzottan. A buszig volt még majd 1 óránk, ezért nem is volt kérdéses, hogy a pörköltet kikérjük. Az egész vendéglőről, csak jót tudok mondani, nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.

A 14:42-es busz pontosan érkezett, Székesfehérvárig mentünk vele, ahonnan a Veszprémből érkező busszal mentünk tovább. Szerencsére két busz jött, mert az elsőre fel sem fértünk volna. A busszal 17 órára felértünk a Népligeti pályaudvarra.

Távolság: 18,8 km 
Szintkülönbség: +433 m, -359 m
Menetidő: kb. 5:25
Útiköltség: 3445 Ft

Kilátástalan helyzet

11. túra: OKT 10. szakasz (Kőhányás -> Szárliget)

Igazi őszies, borús, ködös időjárás várt ránk a Vértesben. Ismét a 7:28-as vonattal indultunk Kelenföldről szülővárosom felé ZSaDdal. Anyunak köszönhetően Kőhányásra kocsival mehettünk a tatabányai vasútállomásról. Háromnegyed kilenc felé értünk a kiinduló ponthoz. A kápolna mellett kiszálltunk a kocsiból, majd célba vettük a pecsételő helyet.

A gumis bélyegző remek állapotban volt. A pecsételést követően épp a kamásli felcsatolásával foglalkoztam, mikor egy csacsi köszönt ránk a bélyegző pont melletti kerítés túloldaláról. A következő pillanatban meglepetésünkre egy busz érkezett a parkolóba, amiről kb. 25 hátizsákos szállt le, és rohamozta meg a pecsétet. Szerencsénkre ők Mindszentpuszta felé indultak, így nem kellett egy busznyi emberrel együtt haladnunk a természet lágy ölén.

Egy nagyobb emelkedővel indult az utunk Vérgesztes felé, és mielőtt felértünk volna a csúcsra, tettünk egy kis kitérőt a 2 pontos GCVkor geoláda felé. Szép lehetett volna a kilátás mindkét ponttól, de az erős köd miatt nem lehetett messzire látni. Egyáltalán nem bántam a ködös időt, mert az erdőnek valami fantasztikus misztikusságot adott. Nagy élmény volt mindvégig. A geoláda megkeresése után folytattuk utunkat a kék jelzésen. Egy szűk óra alatt Várgesztesre értünk. Felmentünk a várba pecsételni, de köd miatt nem váltottunk jegyet a kilátóba. A vár mellett gyorsan letudtuk a GCVARG ládát is.

Rövid pihenő után haladtunk tovább a falun keresztül. A Zsigmond-kő lábánál egy kis kökény kóstolás után nekiveselkedtünk az előttünk tornyosuló hegyoldalnak. Kis kitérőt tettünk a GCzsig geoládához. A köd mértékét mi sem mutatja jobban, minthogy csak 2-3 ház körvonala sejlett fel mindössze az egész falu látképe helyett. Kicsit szusszantunk, mielőtt tovább indultunk volna, és láttuk, hogy a köd kissé oszlani kezdett.
Sajnos nem volt szerencsénk, és most nem láttunk egyetlen vadállatot sem, erről a közeleben dolgozó fakitermelő munkások is gondoskodtak. A Mátyás-kutat kihagytuk, mert a GCRobk ládához tettünk kitérőt. A Robinson kunyhó maradványainál lévő láda után gyorsan visszatértünk a kékre.

A Szarvas-kút mellett elhaladva utunk a Vitány vár romjaihoz vezetett minket. Ez volt a túra egyetlen pontja, ahol egy kis napsütés ért minket. A vár romjainál pihentünk egy picit, majd folytattuk ez emelkedést a GCVitv geoládához. Egy gyors logolást követően hamar feljutottunk a kirándulás legmagasabb pontjára. Innen már csak lefele volt tovább, haladtunk is gyorsan.

Körtvélyesnél a régi temető mellett ereszkedtünk lefelé a Mária szakadékban. Itt természetesen a GCmari ládát is letudtuk. Csákányospusztán volt egy kis értelmetlennek tűnő terelés, mivel a kerülőúton haladva is sikerült az ól felé hajtott birka csordával szembe mennünk. Az 1-es fűútnál lévő szebb napokat is megélt Birka csárda eladó sorra került. A főutat átszelve egy földúton jutottunk Szárligetre, ahol egyenes utunk volt az állomásig. A korai indulásnak köszönhetően a 14:51-es vonatot értük el. Szerencsére csak 5 percet kellett várnunk, mert a lepusztult állomáson még egy resti sem volt.

Távolság: 18 km 
Szintkülönbség: +517 m, -607 m
Menetidő: kb. 5:21
Útiköltség: 2050 Ft

Mangalicák támadása

10. túra: OKT 11. szakasz (Koldusszállás -> Péliföldszentkereszt)

Ezzel a kirándulással ZSaDdal megkezdtük a második évet a Kék elkezdése óta. Édesanyámnak köszönhetően a kiindulási és érkezési pontokhoz kocsis fuvar társult, ezzel gyorsítva a járulékos utazások időtartamát.
Mivel az éjszaka állítottunk az órán, ezért nem okozott gondot a 7:28-as vonatot elcsípni. Negyed kilencre már Tatabányán voltunk. A kocsiba beszálltunk és Koldusszállásig meg sem álltunk volna, ha nem olvassuk az egyik táblán, hogy "Behajtás, csak hatósági engedéllyel!". Kb. 800 méterre a kiinduló ponttól meg kellett válnunk a 4 kerekűtől, és a vártnál hamarabb gyalogszerrel folytattuk az utat. Az eső kicsit szemerkélt, de mire elértük a Koldusszállási pecsételő helyet az esőt felváltotta pár tucat hópehely. Sajnos az idei első "havazás" a kirakatba is kevés volt. A pecsételést követően felvettem a kamáslit, tuti, ami tuti, és nekilendültünk az előttünk álló, megszakítás nélküli, több mint 11 km-nek.

Alig tettünk meg pár kilométert mikor 2 szarvas riadt meg mellettünk, és kezdett sebes vágtába. Szerencsére keresztezték előttünk a turista utat, így a fák takarása nélkül is megcsodálhattuk őket. A rossz fényviszonyok, a nagy távolság, és a gyors mozgásuk miatt sajnos csak elmosódott fotót sikerült készíteni róluk. Az út hátralévő részén próbáltam a fényképező gépet készenlétben tartani, de persze több szarvas nem akart pózolni.

Utunkat folytatva szépen lassan feljutottunk a Bánya hegyre. Az erdész háznál a bélyegző rendben volt. Itt fent a tisztáson elég erősen fújt a szél, ezért lejjebb ereszkedve a fák között tartottuk meg a hosszabb pihenőnket, és fogyasztottuk el az ebédünket. A Gerecse 50-ről ismerős szakasz következett a Gerecse üdülőig, ahol nem kis kalandban volt részünk.

Még ZSaD a pecséttel volt elfoglalva, addig én kerítés túl oldalán látható állatokat fényképeztem. Addig sikerült a fényképezővel pepecselnem, míg a mangalicák úgy nem döntöttek, hogy ők bizony a végére járnak, kik ezek az idegenek, akik itt ólálkodnak. Azt mondják, a mangalicák békés természetűek, de voltak kis süldők is szép számmal, és jobb a békesség elvet követve, meg mert inunkba szállt a bátorságunk, inkább a gyors távozás mellett döntöttünk. A malacok teljesen megszállták a pecsételő helyet. Nekem ekkor még nem volt meg a pecsétem, de nem adtuk fel.  A malacok inkább csak kíváncsiak voltak, ezért tisztes távolból kószáltak utánunk, így a bélyegző területe ismét szabaddá vált. Bear Grylls-t meghazudtoló ügyességgel, egy kisebb kerülővel visszatértünk a pecséthez, és végre nekem is meglett az igazoló nyomatom.

Pusztamarótig nem kellett sokat mennünk, így hamar odaértünk. A pecsétet kicsit hamar kezdtük el keresni, mert megtévesztett az első rét, de azért végül ráakadtunk a fenyőre. Kettő nagy fenyő is van, és az egyikről valóban lelopták a pecsétet, de a másikon ott van a jó minőségű gumis bélyegző. A gps-em kicsit rendetlenkedett, de így is hamar meglett a GCPUMA geolada.

Az utolsó bő 8 km-es etap várt még ránk, de innen jóformán már csak lefelé kellett mennünk. A jó terepviszonyoknak köszönhetően gyorsan haladtunk, egészen az utolsó nagyobb emelkedőig. Miután leküzdöttük a 100 méteres szintemelkedést, konstatáltuk, hogy egész jó a túra kondink, mert még könnyedén bírnánk egy 10-est menni.
Leereszkedtünk Péliföldszentkeresztre, ahol a templom mögött kis keresgélés után megtaláltuk a pecsételő helyet. Egy furgon pont a bélyegző előtt parkolt, ezzel nehezítve a kéktúrások dolgát. Anyunak még Pusztamaróton leadtuk a drótot, hogy mikorra érkezünk, így egyszerre érkeztünk meg. A kocsival Tatabányára visszamentünk, és elcsíptük 16:41-es vonatot, amivel hamar hazajutottunk.

Távolság: 26,2 km 
Szintkülönbség: +715 m, -753 m
Menetidő: kb. 7:43
Útiköltség: 2240 Ft

Lejtmenet

9. túra: OKT 16. szakasz (Dobogókő -> Visegrád)

Vége lett a nyárnak, ismét elkezdődött a túra szezon. Reggel 7 óra után indultunk ZSaDdal a Batthyány térről, és 7:50-re értünk Pomázra. Mindössze 5 percünk maradt az átszállásra. Kicsit aggódtunk, hogy mi lesz, ha nem lehet megvenni a buszon a jegyet. Mivel sok választásunk nem volt a busz indulási helye felé vettük az irányt és láttuk, hogy az első felszállók épp a jegyüket vásárolják a sofőrtől. Mi sem tettünk másképp. A busz csak 10 perc késéssel tudott indulni a kirándulók nagy tömege miatt. Éppen volt annyi hely, hogy senkit sem kellett a megállóban hagyni.

8:40-re felértünk Dobogókőre. Gyorsan körbenéztünk a kilátótól, majd nekivágtunk a nagy ereszkedésnek. 1200 méter várt ránk lefelé. Az első fél 20 perc simán ment, de utána egy kicsit váratlanul ért minket a túra elterelt nyomvonala. A gps persze ilyenkor sem jött zavarba, és gond nélkül segített minket át a hiányosan jelzett, módosított útvonalon.

Nemsokkal miután visszatértünk a régi nyomvonalra, megkerestük a GCSiVa geoládát. Egy szurdokban haladtunk tovább, ez volt az egyik legszebb része ennek a szakasznak. Egy kisebb kaptató után elértük Pilisszentlászlót, ahol helyi bélyegzős krimóban pihentünk egy frissítő ital mellett. Kellett is a pihenő, hiszen a következő etap egy hosszabb emelkedőt tartogatott számunkra. Itt tettünk egy kis kitérőt egy másik geoládához (GCLaci). A cache mellett pihentünk egy kicsit, mert elég meredek volt az oda felvezető szakasz.

Következő állomásunk a Pap-réti erdészház volt. A kapu mellett a pecsét rendben volt. Ismét egy alternatív útvonalat választva haladtunk tovább. Egy régi műúton mentünk felfelé a régi katonai támaszpont felé. Szerencsénk volt és egy szarvast is láttunk az úttól nem messze, de sajnos nem volt kedve beállni egy fényképhez. A laktanya maradványai közt megtaláltuk a GCAszt ládát, majd a kék jelzés felé vettük az irányt. Meredeken leereszkedtünk egy, a térkép szerint létező csapáson, és elindultunk Nagy-Villám felé.
Pár kilométer megtétele után pazar kilátásunk volt Dobogókőre, Dömösre és a Dunára.

A sok lejtő miatt már kezdett fájni néhány ízületünk, de Nagy-Villámra érve már nem volt sok hátra. Az étteremnél készségesen adták oda a bélyegzőt. Az étterem kijáratától szép rálátásunk volt a Visegrádi várra.
A várhoz érve tartottunk egy rövid pihenőt, és megittuk a jól megérdemelt sörünket. Kissé meglepődve vettük észre, hogy a vár parkolója teli volt félig részeg tizenévesekkel. A kálvárián lementünk a komphoz, ahol az utolsó pecsétet is begyűjtöttük. Úgy döntöttünk, hogy nem busszal, hanem vonattal megyünk haza, ezért a komppal átkeltünk a túlpartra, ahonnan majd egy másik alkalommal fogunk útnak indulni.

A túra adatai:
Távolság: 24,2 km
Szintkülönbség: +611 m, -1200 m
Menetidő: kb 7:02
Útiköltség: 2045 Ft

Balatoni támaszpont #2

8. túra: OKT 5. szakasz (Tapolca -> Badacsonytördemic)

Előző nap legyűrtük a 27 km-es távot Tapolcáig, ma ennél egy jóval rövidebb szakasz várt ránk.

Vasárnap reggel kocsiba szálltunk 2 újonc útitársunkkal, így Bencével, Keróval és ZSaDdal ma 4-en keltünk útra. Tapolcán az állomásnál letettük a kocsit, és elindultunk városközpont felé. Egy pékségnél vettünk útravalót, majd egy boltban innivalót is. A Malom-tónál a GCTPLC virtuális geoláda jelszavát gyorsan megtaláltuk.

A városból kifelé már láttuk a Szent György-hegyet. A nap ma sem kímélt minket, már a kora reggeli órákban is erősen tűzött. Az első pár kilométeren ismét műúton haladtunk sajnos. A hegy lábánál tartottunk 5 perc pihenőt, és előre megnéztük, hogy hol lesz a következő pecsételő pont. Felfelé haladva a turistaház nem akart közeledni. Már kezdtük azt hinni, hogy lehet elvétettük, de ekkor hirtelen előtűnt a fák közül kulcsos ház. Egy közeli fán ott volt a fém bélyegző, ami elég olvashatatlan lenyomatot hagyott a füzetünkben.

A gyors pecsételést követően mentünk is tovább felfelé, mert hosszabban csak a csúcson akartunk megpihenni. Mindenki a maga ritmusában jutott fel a csúcsra, ahol bevártuk egymást. A kilátás minden fáradságért kárpótolt minket. Látni lehetett a szigligeti várat is, ami a következő ellenőrző pontot is jelentette számunkra. Egy hosszú és meredek lejtő várt ránk, amitől előre fáztam kicsit, mert féltem, hogy az aljára érve kiújul a térdfájásom.

Nem siettünk lefelé, de így is sikerült egy helyen eltéveszteni az irányt, és így beletettünk egy kb. 600-800 méteres pluszt. A hegyről leérve ismét egy forgalmas műúton kellett tovább mennünk. Dél elmúlt, a szél nem fújt, a forróság csak nehezen volt elviselhető. A várhoz érve már láttuk, hogy csak a 3 órási vonatra van esélyünk. Csalódottan jöttünk rá, hogy a pecsételő hely a vár bejáratánál van, ami még vagy 40 méter felfelé. ZSaDDal ketten felküzdöttünk magunkat, majd a rutin eljárás után leereszkedtünk a többiekhez.

Innen már végig aszfalt út kényeztette a talpunkat Badacsonytördemicig. Nem mosolyogtunk sokat a hátralévő bő 3 kilométeren. A vasútállomáson a nagyon kedves vasutas hölgytől kaptuk meg a bélyegzőt, majd az útbaigazítást a helyi ivóba. Közel másfél óránk volt még a vonatig, így a lábfájdalmak ellenére elmentünk a templom közeli kocsmába felfrissülni.

A vonat jó magyar szokás szerint késett negyed órát, de nem kis meglepetésre egy vagy 10 vagonból álló vonat érkezett erre a kicsi állomásra. 10 perc alatt Tapolcára vitt minket a vonat, ahonnan az ott pihenő kocsinkkal jutottunk vissza Vonyarcvashegyre a kempingbe.

A túra adatai:
Távolság: 16,7 km 
Szintkülönbség: +477 m, -394 m
Menetidő: kb. 4:57
Útiköltség: 250 Ft (Csak Tapolcától, mert a vonyarcvashegyi benzinből futotta erre is)

Balatoni támaszpont #1

7. túra: OKT 4. szakasz (Keszthely -> Tapolca)

Fogynak a Budapest környéki túrák, így egyre többször kell majd messzebbre menni. Összekötöttük a kellemest a hasznossal, és pénteken a meló után lementünk Vonyarcvashegyre. Ez a Balaton parti település a Kéktúra által körbehatárolt területen fekszik, szóval remek kiinduló pontja a 4-es és az 5-ös szakasznak.

Szombat reggel a 7:15-ös vonattal indultunk Keszthelyre ZSaDdal, ahol a gyors pecsételés után 7:30-kor nekivágtunk a 27 km hosszú szakasznak. Örültünk, hogy sikerült korán indulni, mert 30 fokot jósoltak aznapra. Az elejét igyekeztünk megnyomni, hogy mihamarabb fák közé kerüljünk. Hosszú elnyújtott emelkedőn haladtunk felfelé.

Mire elértük az erdőt, már nagyon kimelegedtünk. Több sem kellett egy-két meghízott bögölynek, úgy gondolták, hogy ha már erre járunk, akkor megreggeliznének. Ismét felvettük a ritmust, és a kezünkkel hajtottuk el rovarokat, ha túl közel merészkedtek. Vállus felé haladva tettünk egy kisebb kitérőt is a GCFJBF geoládához. Bögölyből itt sem volt hiány, siettünk is tovább. Egy idő után már csak egy kéretlen útitársunk volt, és észrevettük, hogy csak az árnyékosabb területeken pofátlankodik a közelünkbe, így egy naposabb területen sikerült leráznunk végre.

Rovarok társasága nélkül nyugodtan folytattuk utunkat. Errefelé az erdő is szebb volt, még 3 őzikével is találkoztunk. A kedvező széljárásnak köszönhetően 25 méterre sikerült megközelíteni őket, de a sűrű erdő miatt nem sikerült értékelhető fotót készíteni róluk.Az erőltetett menetnek köszönhetően már 10:30-ra Válluson voltunk. Itt a boltban pótoltuk a fogyóban lévő folyadékkészletet, majd gondoltuk a pecsételés után beülünk az egyik helyi ivóba. Rosszul gondoltuk, még a templom mellett sem volt kocsma. A hibátlan gumis bélyegző használata után szomjasan folytattuk az utunkat Lesenceistvánd felé.

Egy rövidebb erdős szakasz végén szőlőkertek tövében haladtunk tovább. Egymást után követték a remek kilátópontok. Az egyiknél meg is pihentünk 10 percre enni-inni kicsit, majd egy hirtelen leereszkedést követően elértük Lesenceistvándot. Az Alibi presszóban kikértük a megérdemelt sörünket és nyomtunk is egy pecsétet az igazolófüzetbe. A bő 20 perces pihenő alatt nézegettük a térképet, és lassan tudatosult bennünk, hogy a hátralévő 7,5 kilométert műúton fogjuk megtenni.

Kissé csalódottan nekivágtunk az utolsó kilométereknek. A lábunk már nagyon sajgott, mikor észrevettük, hogy van némi esélyünk elérni a 14:30-as vonatot. Minden erőnket beleadva gyorsítottunk és így 14:20-ra az állomáson voltunk Tapolcán. Innen közvetlen vonat vitt minket vissza Vonyarcvashegyre.

A túra adatai:
Távolság: 27 km
Szintkülönbség: +510 m, -509 m
Menetidő: kb. 7:35
Útiköltség: 250 Ft + 370 Ft = 620 Ft (Csak Vonyarcvashegytől, mert ide a kirándulástól függetlenül is eljöttünk volna)

Felfelé a Pilisben

6. túra: OKT 15. szakasz (Bécsi út -> Dobogókő)

Végre elkezdett zöldbe borulni az erdő. Megjelentek a virágok mind a fákon, mind az aljnövényzetben. A társaságból többen is jelezték, hogy nem tudnak velünk tartani. Próbáltam újabb kalandorokat elcsábítani a következő szakaszra, de sajnos a végére ketten maradtunk ZSaDdal. Mikor indultunk már akkor is lógott az eső lába, de reménykedtünk, hogy nem lesz igaza az időjósoknak, és nem ázunk el fák gyér lombkoronája alatt. Reggel 7:50-kor már kint voltunk a Bécsi úton és elindultunk a főút melletti földúton. A pecsétet erre a szakaszra letudtuk még a 14-es szakasz végén, így most kihagyhattuk a téglagyári kitérőt. Készítettük magunkat lelkiekben, hogy nem olyan magas az a Kevély-nyereg, pikk-pakk fent leszünk rajta.

Üröm határában megkezdtük az emelkedést. Balra mellettünk a bárányok hallgattak és legelésztek komótosan, jobbra a házak előtt gyümölcsfák árasztottak virágillatot. Egy keményebb emelkedő után Pilisborosjenő határában haladtunk tovább a Teve szikla irányába. A sziklától nem messze megkerestük a GC1000  geoládát. Kellett hozzá jó 10 perc, mert az adott koordinátákon mindenfelé a rejtekhelynek megfelelő terep vett körbe minket. Ekkor már közel voltunk a mű Egri várhoz. Húsz perccel később már a GCeger  láda is megvolt.

Rövid pihenő után nekiveselkedtünk a Kevély-nyeregre felvivő meredeken emelkedő keskeny szekérútnak. Fent a nyergen sikerült egy meglepően jó lenyomatot elhelyezni az igazoló füzetben. A pecsételő hely melletti pihenőt fiatalok 5-6 fős csoportja foglalta el. Ők voltak az egyik állomása valami környéki akadályversenynek. Mobiltelefonból szóló zenét erősítettek fel egy megafonnal, ami elég hangulatromboló volt. Sajnos nem tanulták meg, hogy hogyan kell a természetben viselkedni. A Kevély nyeregről leereszkedve a Csobánka melletti gerincen haladtunk tovább. A szél ekkor erősen fújt, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltunk, hogy mihamarabb elérjük az erdőt.

Egy hosszabb unalmas szakasz következett egészen Pilisszentkereszt határáig. Már vártuk a Dera szurdok szakaszát. A szurdok bejárata felé közeledve egyre több és több futóval találkoztunk. Gondoltuk van itt egy kisebb verseny. Hát a pihenőbe érve megtudtuk, hogy ez nem egy kis helyi verseny. A Postás kupát sikerült "kereszteznünk". A sok versenyzőnek köszönhetően több büfé is volt. Az egyik mellett húsokat grilleztek, de sajnos hosszú volt a sor, így csak a szendvicseinket ettük ismét. A kései ebéd után elindultunk felfelé a szurdokban, ami nagy csalódás volt, mert a korábbi száraz időszak miatt a patak teljesen kiszáradt. Egy évvel ezelőtt jártam itt, és akkor bőségesen volt víz a mederben.

A szurdok végén beléptünk a faluba, és elindultunk a Felső kocsma felé. Az út ismét meredekebben kezdett emelkedni. Tudtuk ennek az emelkedőnek a tetején már Dobogókő van. De messze volt az még. 4 km előre, 300 méter felfelé. A Felső kocsma előtt látható szerintem az ország legrövidebb kerékpár útja, kb. 80 méter hosszú lehet és ez alatt két utat is keresztez. Az ivóban legurítottunk egy üveg sört, és pecsételtünk is egyet a rend kedvéért. Fél órányi szusszanás után célba vettük a föld szívcsakráját. Fárasztó volt ez a szakasz. Ekkor már közel 1000 métert haladtunk felfelé.

A Zsivány szikla közelében messziről kiszúrtuk a GCbzsi láda rejtekét, így a logolás nem vitt el sok időt. Nem sokkal később felértünk a tetőre, ahol a pecsételő hely előtt galád módon marhalábszárból bográcsgulyást és füstölt csülökkel meg bablevest főztek szerencsére volt 30 percünk a busz indulásáig, ezért rendeltünk is 1-1 gulyás levest és hozzá 1-1 pofa házi sört. Nagy nehezen sikerült a tűz forró levest fél óra alatt megenni, nagyon jól esett. A busz a pomázi hévig repített minket, ahonnan gyorsan jutottunk el a Batthyány térig.

A túra adatai:
Távolság: 22,2 km
Szintkülönbség: +1058 m, -486 m
Menetidő: kb 7:17
Útiköltség: 715 Ft (Csak visszaút, odafelé elegendő a BKV bérlet)

Cserhát dombjain

5. túra: OKT 18. szakasz (Felsőpetény -> Becske)

Az év legrövidebb hétvégéjén messzire menni nincs idő, ezért választottunk ismét egy közelebb eső 1 napos kirándulást. A hétvége rövidsége miatt most csak 3-an mentünk. ZSaDdal a 8:07-es vonattal hagytuk el a Nyugatit, majd 9:20-kor már Vácról mentünk tovább a busszal. Majd 10 perces késéssel érkeztünk Felsőpetényre. Köszönhető volt ez annak is, hogy Ősagárdon több mint 5 percre eltűnt a sofőr az italbolti megállónál. Zsófival és JeRRyvel (aki sajnos most nem tudott velünk tartani) Petényi sörözőnél találkoztunk. A kocsmában épp ment a malajziai forma1-es futam a tévében, mikor egy másik 4 fős társasággal együtt elhelyeztük a pecsétet az igazolófüzetben.

A 2 héttel ezelőtti kirándulást itt fejeztük be, de akkor már nem volt kedvünk a felsőpetényi 2 pontos multi ládát megkeresni, így most ezzel kezdtünk. A templom nem volt messze, a kastély meg pont útba esett, szóval ezzel nem ment el sok idő. Alsópetény felé haladva a nagy szárazság ellenére is volt egy kicsit sárosabb terep. Rossz belegondolni, hogy mi lehet ott esőzések után. ZSaDnak kellően fájdalmasak voltak az első kilométerek a tegnap esti dorbézolás miatt, de ahogy haladtunk előre, annál jobban bírta, sőt a végére ő lett a legfrissebb közöttünk.

Fél 12 felé értük el Alsópetényt, ahol a buszmegállóban lévő gumis pecséttel hagytunk nyomot a Kéktúrás füzetünkben, de még előtte felmásztunk a falu templomához is a dombra, hogy az itteni virtuális geoláda jelszavához hozzájuthassak, de sajnos nem emlékeztem pontosan, hogy hol is lesz a jelszó, és a neten való keresgélést időpocsékolásnak véltem, így inkább annyiban hagytam. A templom és környezete így is szép emlék marad.

 Már közeledtünk dél felé és még több mint 20 km volt hátra. Neki is iramodtunk a Romhányig tartó majd 8 km-nek. Ezen a szakaszon végre volt egy kisebb igazán erdei rész is. Letértünk a szekérútról, és egy keskenyebb ösvényen mentünk tovább. Romhány határában tettünk egy 1 km-es kitérőt a Rákóczi fához, és pár percig megpihentünk alatta. Jól esett az a kis árnyék amit a fa adott, mert egész nap melegen tűzött ránk a nap. Romhányon megpróbálkoztunk az állomáson lévő negatív fémbélyegzővel is, de siralmas volt a lenyomata. Korábban felírtam, hogy milyen alternatív pecsételő helyeket javasolnak a kéktúrázók, így a jegyzetemből megtudtuk, hogy kell lennie itt Romhányon egy Lilla presszónak is. Utóbb kiderült, hogy valószínűleg már elhagytuk, mikor az állomásig mentünk. De sebaj, hiszen egészen a község szélén Kétbodony irányában található a Fáradt Vándor panzió, ahol eltöltöttünk 10 percet és pecsételtünk is a céges pecséttel egyet.

Innen már igazán nem volt messze Kétbodony, a két település között mindössze kb. 300 méter a távolság. Az idővel nem álltunk rosszul, de mivel még sok volt hátra - és a lábunk is kezdett fájni a sok aszfalton való gyaloglás miatt - megpróbáltuk tartani az eddigi jó tempónkat. A Kétbodonyi pecsét szintén használhatatlan volt, így itt is alternatív megoldásban gondolkoztunk. Egy leírás szerint a nógrádkövesdi elágazásnál, mikor az utunk 90 fokkal elfordul, kell tovább menni 100 métert egyenesen a Hangi presszóhoz. Nos, ez igaz is, csakhogy két ilyen hely is van. A másodiknál találtuk meg a presszót és gyűjtöttük be az olvasható pecsétet.

Az utolsó 11 km-re bő 3 óránk maradt.Kétbodonyt elhagyva hosszan emelkedett az utunk, majd még hosszabb lejtős szakasz jött. Mikor elértük a síneket, óránkra pillantva láttuk, hogy van bőven időnk pihenni pár percet. Szép füves területen le is ültünk uzsonnázni. A késői indulás miatt viszonylag erőltetett volt a tempó, ezért eléggé elfáradtunk, de már nem volt sok hátra.

Becskére beérve megnéztük a feljegyzést, hogy hol található a bélyegző. Épp a Fő út 4-es szám előtt álltunk, ezért kisebb morgással mondtam a többieknek, hogy a 70-es számig kell majd elmennünk és onnan vissza, mert persze az vasútállomás a másig irányban van. A vadász presszóban a gyors pecsételést követően magunkhoz ragadtunk 1-1 frissítőt és elindultunk az állomás felé. 100 méterrel a megállótól Zsófiért megérkeztek kocsival, így csak ketten vártuk a falutól távol eső lepusztult állomáson a régi kis piroska vonatot. Meglepetésünkre óramű pontossággal érkezett a vasparipa. Felszálltunk és kényelembe helyeztük magunkat, hiszen egészen a Keletiig vitt minket a vonat.

A túra adatai:
Távolság: 25,8 km (+1,2 km a vasútállomás)
Szintkülönbség: +579 m, -575 m
Menetidő: kb. 6:57
Útiköltség: 2 325 Ft

Fel a Naszályra

4. túra: OKT 18. szakasz (Katalinpuszta -> Felsőpetény)

A Kéktúrás kirándulásainkat tekintve rekordot döntöttünk a résztvevők számának tekintetében. Öten (Zsófi, JeRRy, Táczi, ZSaD és én) vágtunk neki a bő 20 km-es távnak. Katalinpusztára könnyű Budapestről eljutni, mivel közvetlen buszjárat van Újpest-Városkaputól. Korán indultunk, mert Felsőpetényről 15:50 körül elmegy az utolsó használható busz, és nem kívántunk fél kilencig ott rostokolni az utolsó járatig.
8 után nemsokkal érkeztünk meg a kiinduló ponthoz, ahol az Italboltban hamar meg is kaptuk a pecsétünket. Kicsit aggódtam, hogy vajon ilyen korán nyitva lesz-e már az ivó, de nem kellett csalódnom, faluhelyen a kocsmák mindig nyitva vannak. A túra első 2 km-e során mintegy 180-190 métert kellett megtennünk felfelé, így hamar bemelegedtünk. Kedvet is kaptunk hárman a GCskor geoláda felkutatásához, amit még 100 méterrel feljebb kapaszkodva találtuk meg. Ismét bebizonyosodott, hogy érdemes kisebb kitérőket tenni egy-egy geoláda megkereséséért, mert a többségüket olyan helyre teszik, ahol valami természeti szépség vár ránk.

Miután visszatértünk a többiekhez, folytattuk utunkat a kék jelzésen. A Bik-kútnál tartottunk egy rövid pihenőt, majd haladtunk tovább. Messze a fák mögött egy őzikét is láttunk, de csak pár pillanatra. Felküzdöttük magunkat a gerincre, majd ismét tettünk egy pár száz méteres kitérőt a Látó hegyhez. Ősszel jártam erre ZSaDdal, és akkor egy láda miatt találtuk meg ezt a kilátópontot. Jó időben nagyon szép a kilátás innen, persze ha nincs túl nagy pára, mint ottjártunkkor. Gondoltuk 1-2 szendviccsel pótoljuk az eddig elvesztett energiát, és így kellően lendületesen megyünk fel a csúcsra. Kicsit talán hamarabb kellett volna enni, mert teli hassal nem esett annyira jól az emelkedő.

Mivel már tudtuk mennyire párás az idő, tétováztunk egy kicsit, hogy felmenjünk-e a kilátóba, de végül rászántuk magunkat. A csúcson elég sokan voltak, mert mint később kiderült velünk szemben haladt egy Vácról induló teljesítménytúra. Megkezdtük a leereszkedést a csúcsról,  majd a Násznép-barlangot kerestük fel. Őszi ittjártunkkor nem volt nálunk zseblámpa, ezért nem sok mindent láttunk a barlangból, cserébe akkor egy denevérrel találkoztam elég közelről. Kis Batmaneket most is láttunk, de mind fent pihent a plafonon. Miután kibarlangászkodtuk magunkat már dél felé járt az idő és a nap sem bujkált felhők mögött, ezért szépen sorban tettük mindannyian a kabátunka a táskánkba.

Innen már csak lejjebb van, idővel jól állunk - konstatáltuk, és haladtunk tovább jókedvűen a szép napsütéses időben. Néhol még megmaradt hófoltoknak köszönhetően itt-ott elég sáros volt a terep, de láttunk már nagyobb sarat is ősszel Piliscsév felé haladva. Fél 2 körül értünk be Ősagárdra, ahol az bélyegző helyet keresve kiabáltak utánunk kedvesen, hogy ha netán nem lenne nyitva a kocsma, akkor menjünk vissza, mert náluk is van pecsét. Természetesen az Italbolt nyitva volt, mert ha már az sem...

A pecsétet szokás szerint készségesen odaadták. 20-30 percet töltöttünk itt egy frissítő ital elfogyasztása mellett. Volt még közel két óránk a busz indulásáig. 6 km-t kellett megtennünk, így szép kényelmes tempóban tovább haladtunk.

Kicsit kezdtünk fáradni az utolsó kilométereken, ezért Felsőpetényre érve örültünk, hogy van még bő 20 percünk a hazaindulásig, így a Petényi Kocsmában pihentünk meg. A bélyegző itt is rendben volt. A busz Vácig vitt minket, ahonnan vonattal jutottunk vissza Budapestre. Várhatóan két hét múlva folytatjuk a kirándulást Felsőpetényről.

A túra adatai:
Távolság: 20,4 km
Szintkülönbség: +841 m, -824 m
Menetidő: kb. 6:28
Útiköltség: kb. 1775 Ft