10. túra: OKT 11. szakasz (Koldusszállás -> Péliföldszentkereszt)
Ezzel a kirándulással ZSaDdal megkezdtük a második évet a Kék elkezdése óta. Édesanyámnak köszönhetően a kiindulási és érkezési pontokhoz kocsis fuvar társult, ezzel gyorsítva a járulékos utazások időtartamát.
Mivel az éjszaka állítottunk az órán, ezért nem okozott gondot a 7:28-as vonatot elcsípni. Negyed kilencre már Tatabányán voltunk. A kocsiba beszálltunk és Koldusszállásig meg sem álltunk volna, ha nem olvassuk az egyik táblán, hogy "Behajtás, csak hatósági engedéllyel!". Kb. 800 méterre a kiinduló ponttól meg kellett válnunk a 4 kerekűtől, és a vártnál hamarabb gyalogszerrel folytattuk az utat. Az eső kicsit szemerkélt, de mire elértük a Koldusszállási pecsételő helyet az esőt felváltotta pár tucat hópehely. Sajnos az idei első "havazás" a kirakatba is kevés volt. A pecsételést követően felvettem a kamáslit, tuti, ami tuti, és nekilendültünk az előttünk álló, megszakítás nélküli, több mint 11 km-nek.
Alig tettünk meg pár kilométert mikor 2 szarvas riadt meg mellettünk, és kezdett sebes vágtába. Szerencsére keresztezték előttünk a turista utat, így a fák takarása nélkül is megcsodálhattuk őket. A rossz fényviszonyok, a nagy távolság, és a gyors mozgásuk miatt sajnos csak elmosódott fotót sikerült készíteni róluk. Az út hátralévő részén próbáltam a fényképező gépet készenlétben tartani, de persze több szarvas nem akart pózolni.
Utunkat folytatva szépen lassan feljutottunk a Bánya hegyre. Az erdész háznál a bélyegző rendben volt. Itt fent a tisztáson elég erősen fújt a szél, ezért lejjebb ereszkedve a fák között tartottuk meg a hosszabb pihenőnket, és fogyasztottuk el az ebédünket. A Gerecse 50-ről ismerős szakasz következett a Gerecse üdülőig, ahol nem kis kalandban volt részünk.
Még ZSaD a pecséttel volt elfoglalva, addig én kerítés túl oldalán látható állatokat fényképeztem. Addig sikerült a fényképezővel pepecselnem, míg a mangalicák úgy nem döntöttek, hogy ők bizony a végére járnak, kik ezek az idegenek, akik itt ólálkodnak. Azt mondják, a mangalicák békés természetűek, de voltak kis süldők is szép számmal, és jobb a békesség elvet követve, meg mert inunkba szállt a bátorságunk, inkább a gyors távozás mellett döntöttünk. A malacok teljesen megszállták a pecsételő helyet. Nekem ekkor még nem volt meg a pecsétem, de nem adtuk fel. A malacok inkább csak kíváncsiak voltak, ezért tisztes távolból kószáltak utánunk, így a bélyegző területe ismét szabaddá vált. Bear Grylls-t meghazudtoló ügyességgel, egy kisebb kerülővel visszatértünk a pecséthez, és végre nekem is meglett az igazoló nyomatom.
Pusztamarótig nem kellett sokat mennünk, így hamar odaértünk. A pecsétet kicsit hamar kezdtük el keresni, mert megtévesztett az első rét, de azért végül ráakadtunk a fenyőre. Kettő nagy fenyő is van, és az egyikről valóban lelopták a pecsétet, de a másikon ott van a jó minőségű gumis bélyegző. A gps-em kicsit rendetlenkedett, de így is hamar meglett a GCPUMA geolada.
Az utolsó bő 8 km-es etap várt még ránk, de innen jóformán már csak lefelé kellett mennünk. A jó terepviszonyoknak köszönhetően gyorsan haladtunk, egészen az utolsó nagyobb emelkedőig. Miután leküzdöttük a 100 méteres szintemelkedést, konstatáltuk, hogy egész jó a túra kondink, mert még könnyedén bírnánk egy 10-est menni.
Leereszkedtünk Péliföldszentkeresztre, ahol a templom mögött kis keresgélés után megtaláltuk a pecsételő helyet. Egy furgon pont a bélyegző előtt parkolt, ezzel nehezítve a kéktúrások dolgát. Anyunak még Pusztamaróton leadtuk a drótot, hogy mikorra érkezünk, így egyszerre érkeztünk meg. A kocsival Tatabányára visszamentünk, és elcsíptük 16:41-es vonatot, amivel hamar hazajutottunk.
Távolság: 26,2 km
Szintkülönbség: +715 m, -753 m
Menetidő: kb. 7:43
Útiköltség: 2240 Ft
Ezzel a kirándulással ZSaDdal megkezdtük a második évet a Kék elkezdése óta. Édesanyámnak köszönhetően a kiindulási és érkezési pontokhoz kocsis fuvar társult, ezzel gyorsítva a járulékos utazások időtartamát.
Mivel az éjszaka állítottunk az órán, ezért nem okozott gondot a 7:28-as vonatot elcsípni. Negyed kilencre már Tatabányán voltunk. A kocsiba beszálltunk és Koldusszállásig meg sem álltunk volna, ha nem olvassuk az egyik táblán, hogy "Behajtás, csak hatósági engedéllyel!". Kb. 800 méterre a kiinduló ponttól meg kellett válnunk a 4 kerekűtől, és a vártnál hamarabb gyalogszerrel folytattuk az utat. Az eső kicsit szemerkélt, de mire elértük a Koldusszállási pecsételő helyet az esőt felváltotta pár tucat hópehely. Sajnos az idei első "havazás" a kirakatba is kevés volt. A pecsételést követően felvettem a kamáslit, tuti, ami tuti, és nekilendültünk az előttünk álló, megszakítás nélküli, több mint 11 km-nek.
Utunkat folytatva szépen lassan feljutottunk a Bánya hegyre. Az erdész háznál a bélyegző rendben volt. Itt fent a tisztáson elég erősen fújt a szél, ezért lejjebb ereszkedve a fák között tartottuk meg a hosszabb pihenőnket, és fogyasztottuk el az ebédünket. A Gerecse 50-ről ismerős szakasz következett a Gerecse üdülőig, ahol nem kis kalandban volt részünk.
Még ZSaD a pecséttel volt elfoglalva, addig én kerítés túl oldalán látható állatokat fényképeztem. Addig sikerült a fényképezővel pepecselnem, míg a mangalicák úgy nem döntöttek, hogy ők bizony a végére járnak, kik ezek az idegenek, akik itt ólálkodnak. Azt mondják, a mangalicák békés természetűek, de voltak kis süldők is szép számmal, és jobb a békesség elvet követve, meg mert inunkba szállt a bátorságunk, inkább a gyors távozás mellett döntöttünk. A malacok teljesen megszállták a pecsételő helyet. Nekem ekkor még nem volt meg a pecsétem, de nem adtuk fel. A malacok inkább csak kíváncsiak voltak, ezért tisztes távolból kószáltak utánunk, így a bélyegző területe ismét szabaddá vált. Bear Grylls-t meghazudtoló ügyességgel, egy kisebb kerülővel visszatértünk a pecséthez, és végre nekem is meglett az igazoló nyomatom.
Pusztamarótig nem kellett sokat mennünk, így hamar odaértünk. A pecsétet kicsit hamar kezdtük el keresni, mert megtévesztett az első rét, de azért végül ráakadtunk a fenyőre. Kettő nagy fenyő is van, és az egyikről valóban lelopták a pecsétet, de a másikon ott van a jó minőségű gumis bélyegző. A gps-em kicsit rendetlenkedett, de így is hamar meglett a GCPUMA geolada.
Az utolsó bő 8 km-es etap várt még ránk, de innen jóformán már csak lefelé kellett mennünk. A jó terepviszonyoknak köszönhetően gyorsan haladtunk, egészen az utolsó nagyobb emelkedőig. Miután leküzdöttük a 100 méteres szintemelkedést, konstatáltuk, hogy egész jó a túra kondink, mert még könnyedén bírnánk egy 10-est menni.
Leereszkedtünk Péliföldszentkeresztre, ahol a templom mögött kis keresgélés után megtaláltuk a pecsételő helyet. Egy furgon pont a bélyegző előtt parkolt, ezzel nehezítve a kéktúrások dolgát. Anyunak még Pusztamaróton leadtuk a drótot, hogy mikorra érkezünk, így egyszerre érkeztünk meg. A kocsival Tatabányára visszamentünk, és elcsíptük 16:41-es vonatot, amivel hamar hazajutottunk.
Távolság: 26,2 km
Szintkülönbség: +715 m, -753 m
Menetidő: kb. 7:43
Útiköltség: 2240 Ft
