Balatoni támaszpont #2

8. túra: OKT 5. szakasz (Tapolca -> Badacsonytördemic)

Előző nap legyűrtük a 27 km-es távot Tapolcáig, ma ennél egy jóval rövidebb szakasz várt ránk.

Vasárnap reggel kocsiba szálltunk 2 újonc útitársunkkal, így Bencével, Keróval és ZSaDdal ma 4-en keltünk útra. Tapolcán az állomásnál letettük a kocsit, és elindultunk városközpont felé. Egy pékségnél vettünk útravalót, majd egy boltban innivalót is. A Malom-tónál a GCTPLC virtuális geoláda jelszavát gyorsan megtaláltuk.

A városból kifelé már láttuk a Szent György-hegyet. A nap ma sem kímélt minket, már a kora reggeli órákban is erősen tűzött. Az első pár kilométeren ismét műúton haladtunk sajnos. A hegy lábánál tartottunk 5 perc pihenőt, és előre megnéztük, hogy hol lesz a következő pecsételő pont. Felfelé haladva a turistaház nem akart közeledni. Már kezdtük azt hinni, hogy lehet elvétettük, de ekkor hirtelen előtűnt a fák közül kulcsos ház. Egy közeli fán ott volt a fém bélyegző, ami elég olvashatatlan lenyomatot hagyott a füzetünkben.

A gyors pecsételést követően mentünk is tovább felfelé, mert hosszabban csak a csúcson akartunk megpihenni. Mindenki a maga ritmusában jutott fel a csúcsra, ahol bevártuk egymást. A kilátás minden fáradságért kárpótolt minket. Látni lehetett a szigligeti várat is, ami a következő ellenőrző pontot is jelentette számunkra. Egy hosszú és meredek lejtő várt ránk, amitől előre fáztam kicsit, mert féltem, hogy az aljára érve kiújul a térdfájásom.

Nem siettünk lefelé, de így is sikerült egy helyen eltéveszteni az irányt, és így beletettünk egy kb. 600-800 méteres pluszt. A hegyről leérve ismét egy forgalmas műúton kellett tovább mennünk. Dél elmúlt, a szél nem fújt, a forróság csak nehezen volt elviselhető. A várhoz érve már láttuk, hogy csak a 3 órási vonatra van esélyünk. Csalódottan jöttünk rá, hogy a pecsételő hely a vár bejáratánál van, ami még vagy 40 méter felfelé. ZSaDDal ketten felküzdöttünk magunkat, majd a rutin eljárás után leereszkedtünk a többiekhez.

Innen már végig aszfalt út kényeztette a talpunkat Badacsonytördemicig. Nem mosolyogtunk sokat a hátralévő bő 3 kilométeren. A vasútállomáson a nagyon kedves vasutas hölgytől kaptuk meg a bélyegzőt, majd az útbaigazítást a helyi ivóba. Közel másfél óránk volt még a vonatig, így a lábfájdalmak ellenére elmentünk a templom közeli kocsmába felfrissülni.

A vonat jó magyar szokás szerint késett negyed órát, de nem kis meglepetésre egy vagy 10 vagonból álló vonat érkezett erre a kicsi állomásra. 10 perc alatt Tapolcára vitt minket a vonat, ahonnan az ott pihenő kocsinkkal jutottunk vissza Vonyarcvashegyre a kempingbe.

A túra adatai:
Távolság: 16,7 km 
Szintkülönbség: +477 m, -394 m
Menetidő: kb. 4:57
Útiköltség: 250 Ft (Csak Tapolcától, mert a vonyarcvashegyi benzinből futotta erre is)

Balatoni támaszpont #1

7. túra: OKT 4. szakasz (Keszthely -> Tapolca)

Fogynak a Budapest környéki túrák, így egyre többször kell majd messzebbre menni. Összekötöttük a kellemest a hasznossal, és pénteken a meló után lementünk Vonyarcvashegyre. Ez a Balaton parti település a Kéktúra által körbehatárolt területen fekszik, szóval remek kiinduló pontja a 4-es és az 5-ös szakasznak.

Szombat reggel a 7:15-ös vonattal indultunk Keszthelyre ZSaDdal, ahol a gyors pecsételés után 7:30-kor nekivágtunk a 27 km hosszú szakasznak. Örültünk, hogy sikerült korán indulni, mert 30 fokot jósoltak aznapra. Az elejét igyekeztünk megnyomni, hogy mihamarabb fák közé kerüljünk. Hosszú elnyújtott emelkedőn haladtunk felfelé.

Mire elértük az erdőt, már nagyon kimelegedtünk. Több sem kellett egy-két meghízott bögölynek, úgy gondolták, hogy ha már erre járunk, akkor megreggeliznének. Ismét felvettük a ritmust, és a kezünkkel hajtottuk el rovarokat, ha túl közel merészkedtek. Vállus felé haladva tettünk egy kisebb kitérőt is a GCFJBF geoládához. Bögölyből itt sem volt hiány, siettünk is tovább. Egy idő után már csak egy kéretlen útitársunk volt, és észrevettük, hogy csak az árnyékosabb területeken pofátlankodik a közelünkbe, így egy naposabb területen sikerült leráznunk végre.

Rovarok társasága nélkül nyugodtan folytattuk utunkat. Errefelé az erdő is szebb volt, még 3 őzikével is találkoztunk. A kedvező széljárásnak köszönhetően 25 méterre sikerült megközelíteni őket, de a sűrű erdő miatt nem sikerült értékelhető fotót készíteni róluk.Az erőltetett menetnek köszönhetően már 10:30-ra Válluson voltunk. Itt a boltban pótoltuk a fogyóban lévő folyadékkészletet, majd gondoltuk a pecsételés után beülünk az egyik helyi ivóba. Rosszul gondoltuk, még a templom mellett sem volt kocsma. A hibátlan gumis bélyegző használata után szomjasan folytattuk az utunkat Lesenceistvánd felé.

Egy rövidebb erdős szakasz végén szőlőkertek tövében haladtunk tovább. Egymást után követték a remek kilátópontok. Az egyiknél meg is pihentünk 10 percre enni-inni kicsit, majd egy hirtelen leereszkedést követően elértük Lesenceistvándot. Az Alibi presszóban kikértük a megérdemelt sörünket és nyomtunk is egy pecsétet az igazolófüzetbe. A bő 20 perces pihenő alatt nézegettük a térképet, és lassan tudatosult bennünk, hogy a hátralévő 7,5 kilométert műúton fogjuk megtenni.

Kissé csalódottan nekivágtunk az utolsó kilométereknek. A lábunk már nagyon sajgott, mikor észrevettük, hogy van némi esélyünk elérni a 14:30-as vonatot. Minden erőnket beleadva gyorsítottunk és így 14:20-ra az állomáson voltunk Tapolcán. Innen közvetlen vonat vitt minket vissza Vonyarcvashegyre.

A túra adatai:
Távolság: 27 km
Szintkülönbség: +510 m, -509 m
Menetidő: kb. 7:35
Útiköltség: 250 Ft + 370 Ft = 620 Ft (Csak Vonyarcvashegytől, mert ide a kirándulástól függetlenül is eljöttünk volna)