Amikor 1 nap már nem elég

18. túra: OKT 23. szakasz (Szarvaskő -> Putnok)
 
Hát eljutottunk idáig is. Az egy napos kirándulásokkal a továbbhaladás már túlzottan nehézkes lenne, ezért most először egy egész hétvégét felölelő kirándulást terveztünk. Mint utóbb kiderült talán egy kicsit erős választás volt ez így elsőre, de utólag minden emlék megszépül :)

Szombat reggel 6-kor találkoztunk ZSaDdal ismét a Stadionok buszállomáson, ahonnan közvetlen járat indult Szarvaskőre. Pár perccel 8:30 után már ott voltunk. Fontos volt a korai érkezés, hisz több mint 30 km várt ránk az első nap. Szarvaskő egy igazán szép hely, de nekünk indulnunk kellett. A vasútállomáson pecsételtünk gyorsan, majd 10 perccel később jó 80 méterről néztünk le a völgyben megbúvó falura.

Nagyon szép, rövidnadrágos idő volt. A napsütötte hegyoldalon a már ilyen korán is érezhető volt a nap ereje. Félúton a Telekessy Vendégház felé egy kápolnánál tartottuk meg első pihenőnket. Megreggeliztünk majd háromnegyed órával később már a vendégháznál pecsételtünk. 12 óra közeledtével már a bélapátfalvi Nagyboldogasszony templomot jártuk körbe.

Kezdtünk megszomjazni a melegben, de ha már innánk egy sört, akkor ebédelni sem lenne rossz. Bélapátfalván az állomáson pecsételtünk, majd a horgásztó felé folytattunk utunkat. A tó partján álló kis vendéglőben ettünk egy savanyú malaclevest, amit többen dicsértek előttünk a Teljesítménytúrázó Társaság honlapján. Ez nem volt túl jó ötlet, hiszen a következő órában 450 métert kellett felfelé mennünk. Meg is szenvedtünk az emelkedővel. A kaptatón néha keresni kellett a jelzéseket, de az előttünk haladó kéktúrás sorstárs sokat segített nekünk a helyes irány meglelésében.

Felérve 800 méterre gyönyörű kilátás tárul elénk Felsőtárkány irányába. Rövid pihenő után tovább indultunk a Cserepeskői-barlang felé. A terep viszonylag hosszan kellemetlenül sziklás volt. A barlang nem kis meglepetést okozott, tudniillik "kulcsos" házként is üzemel. Van benne egy vaskályha kéménykivezetéssel, valamint egy 2-személyes matrac, és még ajtaja is van. Ekkorra már igencsak megfáradtunk, és nem örültünk, hogy még 10 km hátra van a napi távból.

Ez volt az a pont, ahol azt mondtam, hogy jó dolog ez a geoládázás, de lehet nem kéne erőltetni a hosszabb túrákon. Szarvaskőn a virtuális ládát nem találtuk, bár nem is szántunk rá sok időt, Bélapátfalván nem volt kedvem a bokrok közé bemászni, míg a Tar-kőnél meg már minden bajom volt, és inkább már a szálláson lettem volna. A maradék kilométereket is letudtuk, majd 18:30-ra már Bánkúton voltunk a Sícentrumnál. Lepakoltunk és tusoltunk, de a kilátó meglátogatását inkább reggelre toltuk el. Vacsorára sült kolbászt és melegszendvicset ettünk, valamint leadhattuk a rendelést a reggelire, hogy arra másnap ne kelljen várni.

Másnap reggel 6-kor keltünk, és 6:30-kor már a kilátóban álltunk. A reggelink a kérésünknek megfelelően 7-re már készen volt, így már 7:15-kor úton voltunk Putnok felé. Az első 7 kilométer alatt átlagosan 10%-os lejtőnk volt, jól is haladtunk, Másfél óra múltán már Mályinkán voltunk. A pecsét ott volt az ivóban, ahol 170 Ft a pohár Kőbányai :).

Mályinkáról egy hosszú aszfaltút vitt át Dédéstapolcsányra, ami egy nagyon hosszú település. A víztározóhoz közeledve már reménykedtünk, hogy előbb-utóbb puhább talajon folytatódik a kék jelzés, de Upponyig nem örülhettünk. A víztározót birtokba vették a horgászok, valamint a napos jó idő miatt egyesek napoztak. Mi egy padon megpihentünk, és megtízóraiztunk. 

Uppony egy elég szellős község. Említésre méltó a rengeteg szilvafa és egy domboldal, ami televolt pincével. Ekkor tájt kezdett egyre melegebb lenni. És mikor máskor, ilyenkor mindig előttünk tornyosul egy 100 méteres emelkedő amin egy csepp árnyék sincs. Utólag láttam, hogy a nyakam is leéget. 

Az óránkra nézve már majdnem elhittük, hogy a 12:30-as vonatot is elcsíphetjük, de ahhoz kb. 1 órát kocogni kellett volna. Az utolsó pár kilométert ismét aszfaltúton kellett megtenni. Végül 13 órára értünk be Putnokra. Volt másfél óránk a vonatig, amit a szemközti vendéglőnek nevezett kocsmában töltöttünk el. A Kazincbarcikai és a Miskolci átszállás is zökkenőmentes volt így 17:30-ra felérünk Budapestre.
Tanulságként levonható, hogy az első napi 1600 méternyi szintemelkedés kicsit erős egy nyár utáni szezonnyitó kirándulásnak.

Távolság: 57,3 km 
Szintkülönbség: +2085 m, -2164 m
Menetidő: kb. 15:45
Útiköltség: 8225 Ft
Szállásköltség: 3600 Ft