22. túra: OKT 19. szakasz (Becske -> Mátraverebély)
A legutóbbi 4 napos menetelést sikeresen abszolváltuk, így bátran vágtunk neki 3 napra tervezett cserháti kalandnak. Kicsit sajnos szerencsétlenül jött ki, hogy az első és utolsó napra jutott a két leghosszabb szakasz, de így legalább nyugodtan maradt időnk a hollókői várra is.
Szállásköltség: 7 000 Ft
A legutóbbi 4 napos menetelést sikeresen abszolváltuk, így bátran vágtunk neki 3 napra tervezett cserháti kalandnak. Kicsit sajnos szerencsétlenül jött ki, hogy az első és utolsó napra jutott a két leghosszabb szakasz, de így legalább nyugodtan maradt időnk a hollókői várra is.
Pénteken reggel a 8:00-kor indultunk ZSaDdal a Keletiből. Úgy volt, hogy Broki is velünk tart, de a bölcsességfoga nem így gondolta. Hatvanból busszal mentünk Becskére, ahova 11 óra tájékán érkeztünk meg. Kemény napnak néztünk elébe, nem is vacakoltunk sokat, gyorsan nekivágtunk az emelkedőnek.
A szandai várhoz közeledve volt egy 500 méteres szakasz, ahol nyomát sem láttuk a kéknek, de még az ösvénynek sem. A gps-ben bízva jutottunk túl ezen a szakaszon. Fél egy előtt nem sokkal felértünk a romhoz. Pazar körpanoráma tárult elénk. Kis szusszanás után leereszkedtünk a meredek hegyoldalon. Korábban olvastam a nyáron elég sok a bogár a Cserhátban, ennek az előszelét tapasztaltuk meg mi is.
Szandaváralján a pecsételtünk, majd Terény felé tovább haladtunk. Reménykedtünk, hogy talán ott nagyobb az élet, és találunk valami frissítőt. Mint egy útitárs kísért minket tovább az utunkon a hey tetején ülő várrom. Akárhányszor visszanéztünk, valahogy azt éreztük, nem távolodunk. Fél három felé értünk Terényre, de sajnos csak a falu szélét érintettük. Kitérőhöz meg nem fűlött a fogunk, mert még sok volt hátra. Cserhátsurányig aszfaltúton mentünk, hamar oda is értünk. A központban az egymással szemben álló ivók közül a Flamingót választottuk pecsételésre, és felfrissülésre. Közel egy órát pihentünk, majd fél öt felé nekivágtunk a hátralévő 9 km-nek.
Egy szántó mellett kaptattunk felfelé, mikor egy napon sütkérező siklót zavartunk meg. Vagy inkább ő minket. A domb tetejéről remek kilátás nyílt Cserhátsurányra. Az utolsó szakasz felénél távol a lakott területektől egy szarvas futott keresztbe előttünk a földúton, majd nem sokkal később egy szántó szélén egy nyúl napozott a lemenő nap fényében.
Fél hét felé érkeztünk meg a nógrádsipeki Tornácos vendégházhoz, ahol épp az ágyneműnket húzták fel. Egy bő óra alatt rendbe szedtük magunkat, majd felmentünk a Korona presszóba pecsételni.
Mivel a 2. napra nem volt sok betervezve, ezért kényelmesen 8 után felkeltünk, és volt vagy 9 óra mire elindultunk. A terep eleinte elég rossz volt az erdészeti munkálatok miatt, de ahogy egyre magasabbra jutottunk, úgy lett egyre szebb az erdő is. Már 11 óra is elmúlt, mire megláttuk a hollókői várat. Mivel előző nap csak szendvicseket és rágcsálnivalót ettünk, így kezdtünk nagyon megéhezni.
Féltünk attól, hogy ha esetleg túlzottan belakmározunk, akkor nehéz lesz felmászni a várba, ezért inkább az ebéd előtt mentünk fel. Fölösleges kerülőt nem akartunk tenni, ezért a várcsúcsot a bejárattal ellentétes oldalról egy kis ösvényen másztuk meg. Kemény vádli edzés volt. A várból fenséges volt a kilátás, nagyon messze el lehetett látni. Finom palóc kézműves söröket árultak a vár büféjében.
Sajnos épp csatornázták a főutcát, de azért így is nagyon szép volt az ófalu főutcája. A Vár étteremben megebédeltünk, majd a Hollóköves presszóban pecsételtünk. Fél 3 felé hagytuk el Hollókőt. Nem kellett sietnünk, hiszen kb 7 km volt csak hátra az alsótoldi szállásig. Hollókő után nem sokkal egy nagy réten át vezetett az út, ahol sikerült elnéznünk a jelzést, de szerencsére kb. 500 méter után észbe kaptunk. A vártnál jóval melegebb volt, és a réten haladva nem védett minket az erdő lombkoronája. Meg is lett az eredménye másnapra. Felsőtoldon pihentünk fél órát a focipálya mellett, majd ismét a tűző napon folytattuk az utunkat a Told Gold panzióig. Remek szálláshelyünk volt, tudtunk meleg ételt is enni. Az utolsó napra egy hosszabb szakasz maradt, ezért hamar lepihentünk. Az Eurovíziós dalfesztiválból csak fél órát láttunk, de ez is több volt a kelleténél.
Reggelre nagyon beborult. Már 7-kor úton voltunk. A bolt persze zárva volt, de mi a pecsételés már előző este letudtuk a szálláshelyünkön. Az utunk gyenge esőben folytatódott Nagymezőpuszta irányába az aszfaltúton. Nagymezőpusztán nem tudtunk pecsételni, mert a csárda még nem volt nyitva 7:20-kor. A felhőzet tovább erősödött, majd mikor letértünk az autóútról leszakadt az ég. Felvettük a kabátunkat, beburkoltuk a táskánkat a vízhatlan huzattal és sietve mentünk tovább. Szakadt az eső, csak a kilátóban tudtunk pihenni egy kicsit, mert szerencsére volt teteje, ami megvédett minket az esőtől.
11 óra felé értünk Nagybárkányra. Az eső is elállt szerencsére. Pecsételtünk a kocsmában majd gyorsan tovább álltunk. Sámsonházát elhagyva a falu szélén egy nagy kőnél lepakoltunk és szárazra cseréltük a ruháinkat. A következő szakasz nagyon nehéz volt. A mélyen fekvő szakasz összegyűjtötte a sok csapadékot, és alig tudtunk talpon maradni a nagy sárban. A sártól eltekintve kimondottan szép volt ez a szakasz. A végén egy bokrok alatt futó kis ösvényen kellett guggolva végigmenni. Mondjuk jobb lett volna, ha nem csúszik közben a sártól.
Egy óra felé értük el Mátraverebélyt. A falu szélén letakarítottuk magunkról a sarat, majd végigsétáltunk a Macskajaj filmet idéző utcákon a buszmegállóig. 2 óra felé szálltunk fel a közvetlen járatra a Stadionok állomáshoz.
Voltunk már hosszabb-rövidebb kirándulásokon, de ez a 3 napos kirándulás nagyon jól esett. Talán ez a legoptimálisabb hosszúság nekem.
Távolság: 69,6 km
Szintkülönbség: +2 047 m, -2 087 m
Menetidő: kb. 20:43
Útiköltség: 4 390 FtSzállásköltség: 7 000 Ft
