Megfogyva bár, de törve nem

20. túra: OKT 21-22. szakasz (Vörösmarty th. -> Szarvaskő)

Régen volt, tán igaz sem volt, de májusban a Bayern megnyerte a BL-t. Akkor vált biztossá, hogy az ország csúcsát érintő túrára többen fogunk nekivágni, mint a túráink javának. Sanya tette azt a meggondolatlan kijelentést, hogy ha a csúcsra jut a csapata, akkor Ő is velünk tart az ország csúcsára. De mások fantáziáját is megmozgatta, hogy jó lenne az ország "élére" állni.

Majdnem heten, de csak hatan (Ildi, Sanya, MZ, Bence, ZSaD és én) találkoztunk szombat hajnali 6-kor a Stadionok állomáson, ahonnan gyöngyösi átszállással jutottunk el Mátraházára. A busz tartott egy 15 perces szünetet, ami alatt a többség el is döntötte, hogy ők szívesen megvárnak minket váróban, míg mi ZSaDdal felérünk ide a Vörösmarty turistaháztól. Fél óra alatt vissza is értünk a többiekhez a frissen begyüjtött pecséttel együtt. A buszállomás várójában már nyomtuk is a második lenyomatot a füzetünkbe. Ezután nem sokkal 9 előtt nekivágtunk a Kékes megmászásának.

Az utunk a sípályán vezetett felfelé. Meredek volt, és hosszú. Erős tempót tartottunk, mert mindenkinek még sok ereje volt, de lehet jobb lett volna, ha lassabban haladunk, mert így nagyon sokat kivett a csapatból az emelkedő. A kilátó már nyitva volt, fel is mentünk körbenézni. Ittunk egy forró teát, majd a kissé hosszúra sikeredett pihenő végén pecsételtünk a szemben lévő éteremben. Még 20 km hátra volt, és volt is rá kb. 6 óránk naplementéig. Bőven elégnek tűnt.

Jó kedélyűen ereszkedtünk lefelé, néhány rövidebb pihenőt beiktatva. 2 óra alatt tettük meg a majdnem csak lejtőből álló 6 km-es szakaszt. Rögtön sejtettem, ez így nem lesz jó, de gyorsítani esélyünk sem volt, mert volt akinek az emelkedőn felfelé menet fájt a lába, volt akinek meg lejtmenetben. Azért amennyire lehetett próbáltuk rövidebbre fogni a pihenőket.

Az utunk mint egy hullámvasút folytatódott tovább, egymást követték a lejtők és emelkedők. Némelyik meglepően meredek volt. Az idő enyhén felhős volt, de a hőfokra egy szavunk sem lehetett, kellemes 10 fok körüli hőmérséklet volt. A sok kisebb-nagyobb emelkedő mindig megjutalmazott minket szebbnél szebb kilátással. 15:30 felé az utolsó kilátópontról már láttuk Sirokot, de még hátra volt kb. 7-8 km. Reménykedtünk, hogy legalább az erdős részből kijutunk még sötétedésig. Hát nem így lett. Az utolsó fél órát a zseblámpáink fényében tettük meg. Érdekes volt, ezt is meg kellett tapasztalni egyszer. :)

Mikor kiértünk a műútra tudtuk, hogy most már biztos nem fogunk eltévedni. A cél közelsége ismét meghozta a jókedvünket. Sirok elején kértünk egy kis útbaigazítást, hogy merre van a motel, hogy ne kelljen a sötétben keresgélnünk. 18 óra felé értünk a Sirok Motelbe. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd átléptünk a szomszédban lévő Vár Vendéglőbe vacsorázni.

Másnap reggelre a fájdalmak nem enyhültek, így csak ZSaDdal ketten maradtunk a második napi távra. Kikísértük a többieket a buszmegállóba, majd nekivágtunk a jóval könnyebbnek ígérkező szakasznak. A siroki várhoz való kaptatón kellően bemelegedtünk. A vár kapott egy új jegypénztárt, ami persze zárva volt, de szerencsére ki lehetett kerülni a zárt kaput, így tovább tudtunk menni a kék jelzésen. Nagy köd volt, meg persze a térdemben is benne volt még az előző napi 1500-as szintcsökkenés, ezért a várba nem mentünk be. A Barát és Apáca szikláktól semmit sem lehetett látni Sirokból, olyan nagy volt a köd.

Kis csapadék is lehetett a napokban, mert rengeteg vadnyomot láttunk előttünk az úton. Reménykedünk, hátha a Somlyóvárhoz hasonlóan látni fogunk pár vadon élő jószágot, de sajnos nem így lett. A Rozsnakpusztai erdészháznál megejtettük a kötelezőt, majd 2 perc pihenőt követve mentünk tovább. Kb. másfél kilométer hosszan műúton kellett haladnunk, amikor egy kedves hely felajánlotta, hogy elvisz minket szívesen. Köszöntük a lehetőséget, de mondtuk, hogy pár méter és ismét az erdőben folytatjuk az utunkat. A műútról letérve hosszan elnyújtottan emelkedett az utunk. A domb tetejéhez közeledve hatalmas vértócsa volt a földön. Gondoltuk egy szarvast lőhettek ki. Messze a távolban pár embert is láttunk és csak reméltük, hogy semmi illegális tevékenységben nem fogjuk őket megzavarni. Mire odaértünk láttuk, hogy csak valami erdőmunkások tereprendezést végeztek a fakivágás után. 

Ránéztünk az órára, majd a térképre, és meglepődve láttuk, hogy kicsivel kevesebb mint 4 óra alatt teljesítjük ezt a szakaszt. Szarvaskőn a buszmegállóhoz közeli vendéglőben megebédeltünk, majd egri átszállással 16 órára felértünk Budapestre.

Távolság: 43,4 km 
Szintkülönbség: +1524 m, -1955 m
Menetidő: kb. 13:30
Útiköltség: 4690 Ft
Szállásköltség: 2300 Ft