16. túra: OKT 11. szakasz (Szárliget -> Koldusszállás)
A strandolós jó idő még várat magára, ezért jobb híján ismét kirándulni indultunk ZSaDdal. Szép napsütéses időben szálltunk vonatra a Déli pályaudvaron, de Bicske felé már láttuk, hogy nem az ország napos oldala felé haladunk. 8:02-kor pontosan érkeztünk Szárligetre, ahol november 17-én végeztünk az előző szakasszal. Gyenge eső esett, a Pecsétünk már megvolt, így gyorsan az erdő felé indultunk, hogy a lombok alatt már ne ázzunk annyira.
Szép zöld volt az erdő, a virágok is nyíltak már az aljnövényzetben. Mire kiértünk a 8101-es útra, az eső is elállt. A kis forgalmú úton néhány csiga kísérelte meg az átjutást. Miután áthaladtunk az M1-es autópálya alatt, szép zöld füvű dombvidéken mentünk tovább. Csendes kis kirándulásnak ígérkezett a mai, sehol egy kiránduló rajtunk kívül. A talaj nem volt túl sáros, de elég nedves volt ahhoz, hogy nesztelenül tudjunk haladni. Egy szántó mellett mentünk, mikor hirtelen jó 100 méterre egy őz rohant végig a egy 6-8 méterrel fölénk magasodó dombnyergen. Örültünk, hogy végre valami kis izgalom. Ekkor még nem is sejtettük, hogy több vadat látunk majd mint az eddigi összes kirándulás során.
Az eső megint szemerkélni kezdett, de szerencsére kb. 20 perc után el is állt. A tavakat elhagyva megkezdtük az emelkedést a Somlyóra. A magas nedves fűtől hamar beázott a cipőnk, de ez sem szegte kedvünket. Egy bekerített irtáson át vitt az utunk, ahol én fényképezgetni kezdtem, mikor ZSaDnak befutott egy telefonhívás. A szokatlan zajra egy szarvas fedte fel magát tőlünk mintegy 50 méterre a kerítés külső oldalán. Nagyon sűrű volt a növényzet, ezért csak a kerítés mellett tudott menekülni, de nagyon megijedt a pára, és majdnem átszakította a drótkerítést a nagy igyekezetében. Végül sikerült neki gyorsan eltűnnie.
A nagy izgalmak után kissé könnyebb terepen mentünk tovább, majd kb. 20 percnyire a Somlyóvári turistaháztól nagyon puha csúszós sáros emelkedőn bénáztunk felfelé, meg megpihenve néha. Az egyik ilyen pár másodperces pihenőnél balra egy őzike tűnt tova a fák között, majd pár méterrel tovább jobbra 2 szarvas bújt be a fák közé, amint észrevettük őket.
Innentől már szinte némán, csak jelekkel kommunikálva mentünk tovább, bekapcsolt fényképezővel a kezembe. Nem kellett sokat mennünk, mikor az egyik kanyar közepén egy muflon tehén állt. Észere vett minket, de széljárás nekünk kedvezett. Egyikünk sem mozdult majd egy percig, mikor kiderült a hosszú kivárásának az oka. Még egy másik tehén és egy borjú volt ott a közelében, csak mi a kanyartól nem láthattuk. Egyik pillanatról a másikra úgy döntöttek, tovább állnak. Újabb 20 méter után megláttuk a családfőt is tőlünk jobbra a fák között. Vele is farkasszemet néztünk bő fél percig.
Na, innentől kezdve különösen lassan haladtunk, és minden farönkre ráfókuszáltunk, hátha megmozdul, de nem. Már majdnem a turistaháznál voltunk, mikor egy 3 fős kis szarvascsorda tűnt fel messze a fák között. A széljárás változhatott, mert messziről kiszúrtak minket, és távozóra fogták.
A pecsételőhelynél megpihentünk 10 percre, majd felnéztünk a csúcsra is. Sajnos több állattal már nem találkoztunk, de így is fontolgatom, hogy visszatérjünk majd valamikor vadnézőbe.
Az utunk lefelé elég eseménytelenül telt. főleg a Somlyón megélt izgalmakhoz képest. Tornyópusztát érintve átszeltük a Tarjáni utat, majd Koldusszállásra érkeztünk. Anyukám gyorsan átvitt minket a Felsőgallai állomásra, így 13:50-kor már Budapest felé ültünk a vonaton.
Távolság: 19,1 km
Szintkülönbség: +457 m, -478 m
Menetidő: kb. 6:00
Útiköltség: 2420 Ft
A strandolós jó idő még várat magára, ezért jobb híján ismét kirándulni indultunk ZSaDdal. Szép napsütéses időben szálltunk vonatra a Déli pályaudvaron, de Bicske felé már láttuk, hogy nem az ország napos oldala felé haladunk. 8:02-kor pontosan érkeztünk Szárligetre, ahol november 17-én végeztünk az előző szakasszal. Gyenge eső esett, a Pecsétünk már megvolt, így gyorsan az erdő felé indultunk, hogy a lombok alatt már ne ázzunk annyira.
Az eső megint szemerkélni kezdett, de szerencsére kb. 20 perc után el is állt. A tavakat elhagyva megkezdtük az emelkedést a Somlyóra. A magas nedves fűtől hamar beázott a cipőnk, de ez sem szegte kedvünket. Egy bekerített irtáson át vitt az utunk, ahol én fényképezgetni kezdtem, mikor ZSaDnak befutott egy telefonhívás. A szokatlan zajra egy szarvas fedte fel magát tőlünk mintegy 50 méterre a kerítés külső oldalán. Nagyon sűrű volt a növényzet, ezért csak a kerítés mellett tudott menekülni, de nagyon megijedt a pára, és majdnem átszakította a drótkerítést a nagy igyekezetében. Végül sikerült neki gyorsan eltűnnie.
A nagy izgalmak után kissé könnyebb terepen mentünk tovább, majd kb. 20 percnyire a Somlyóvári turistaháztól nagyon puha csúszós sáros emelkedőn bénáztunk felfelé, meg megpihenve néha. Az egyik ilyen pár másodperces pihenőnél balra egy őzike tűnt tova a fák között, majd pár méterrel tovább jobbra 2 szarvas bújt be a fák közé, amint észrevettük őket.
Innentől már szinte némán, csak jelekkel kommunikálva mentünk tovább, bekapcsolt fényképezővel a kezembe. Nem kellett sokat mennünk, mikor az egyik kanyar közepén egy muflon tehén állt. Észere vett minket, de széljárás nekünk kedvezett. Egyikünk sem mozdult majd egy percig, mikor kiderült a hosszú kivárásának az oka. Még egy másik tehén és egy borjú volt ott a közelében, csak mi a kanyartól nem láthattuk. Egyik pillanatról a másikra úgy döntöttek, tovább állnak. Újabb 20 méter után megláttuk a családfőt is tőlünk jobbra a fák között. Vele is farkasszemet néztünk bő fél percig.
Na, innentől kezdve különösen lassan haladtunk, és minden farönkre ráfókuszáltunk, hátha megmozdul, de nem. Már majdnem a turistaháznál voltunk, mikor egy 3 fős kis szarvascsorda tűnt fel messze a fák között. A széljárás változhatott, mert messziről kiszúrtak minket, és távozóra fogták.
A pecsételőhelynél megpihentünk 10 percre, majd felnéztünk a csúcsra is. Sajnos több állattal már nem találkoztunk, de így is fontolgatom, hogy visszatérjünk majd valamikor vadnézőbe.
Az utunk lefelé elég eseménytelenül telt. főleg a Somlyón megélt izgalmakhoz képest. Tornyópusztát érintve átszeltük a Tarjáni utat, majd Koldusszállásra érkeztünk. Anyukám gyorsan átvitt minket a Felsőgallai állomásra, így 13:50-kor már Budapest felé ültünk a vonaton.
Szintkülönbség: +457 m, -478 m
Menetidő: kb. 6:00
Útiköltség: 2420 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése